Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Eckhart Ferenc: Az osztrák levéltárügy a háború után / 20–43. o.

AZ OSZTRÁK LEVÉLTARÜGY A HÁBORÚ UTÁN 41 tak volna és ott tetszésük szerint használhatták volna az anyagot, vagyis minden bizalmasabb természetű iratot is megkaphattak volna, amiről pedig a saint-germaini és a trianoni békében nincsen szó. Az iratok ott megállapított közlési kötelezettsége nem vonja maga után a római egyezményben megállapított nagyon is messzemenő jogokat. A benyomás, melyet e cikk elolvasásánál kapunk, az, hogy a tárgyalásokban magyar részről olyanok vettek részt, akik szakismeretek híján nem gondoltak ezen megállapítások súlyos természetű következményeire. A 3. cikk szerint az akták átadását az államok maguk közt intézik el. Mindegyik a szerződő államok közül kinevez megbízottakat, kik összeállítják az igényléseket. Ha valamely állam megállapítja, hogy tőle olyan aktákat, levéltárakat stb. kérnek, melyek egy harmadik államra is vonatkoznak, és az is igényt emelhetne rájuk, az illető államot is értesítik s az egy hónapon belül szakembereket küldhet ki barátságos megegyezés céljából. Ha nem tudnak az érdekelt államok megállapodni, az ügyet döntőbíróság elé kell vinni. Ha az elnöklő döntőbíró vagy az egyetlen döntőbíró személyében nem tudnak megállapodni, úgy azt a svájci köztársaság elnöke vagy ennek akadályoztatása esetében a népszövetségi tanács elnöke fogja kiválasztani azon országok szakembereiből, amelyek nem tartoznak a szerződő felekhez.

9 Az egyezményt, mely több más tárgyú egyezménnyel összefüggő complexumot alkot, 2—3 éven belül az összes aláíró államok ratifikálták, Magyarországot kivéve. Azt hiszem, nem tévedek, ha a ratifikálás elmaradásának okát a 2. cikkben keresem. * Nem akarok a bécsi levéltárak belső életével behatóan foglalkozni. A legfontosabbról, a házi, udvari és állami levéltárról Bittner hosszú tanulmányában kimerítően számol be. Elolvasása mindenkinek, aki a levéltárügy iránt érdeklődik, ajánlható. A többi levéltárban a monarchia bukása utáni új rend lényegesebb változásokat nem okozott. Legfeljebb a hadi levéltárról említhetjük meg, hogy polgári igazgatás alá került és alkalmazottjaitól ugyanazt a képesítést és szakismereteket kívánják ma meg, mint a polgári levéltárakban. Tisztviselőinek száma ma is több, mint kétszerese az állami levéltár tisztviselő karának. Igaz, hogy a levéltár Bundesgesetzbl., 1924. Nr. 159.