Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Lukinich Imre: A magyar levéltárügy történetéhez : Révész Imre / 302–307. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK. A magyar levéltárügy történetéhez. Révész Imre. Az abszolutizmus korában fellendült magyar történetírás jelentőségét főleg annak köszönhette, hogy kutatásait a hazai és külföldi köz- és magánlevéltárakban felhalmozódott történeti anyagra alapította és annak sorozatos forráskiadványokban való közzétételét megkezdte. E kiadványok nemcsak az adatok gazdagságával és újszerűségével lepték meg az olvasóközönséget, hanem alapot ós ösztönt adtak a történeti múltról idáig vallott véleményeknek vagy nézeteknek új átértékelésére is. A Magyarországban és Erdélyben 1852 óta megjelent forráskiadványok, a tényleg megalakult vagy tervezett történelmi irányú tudományos egyesületek munkaprogrammjában mindenütt megtaláljuk azioai, legtöbb esetben legközelebbi célként megjelölt törekvést, mely a levéltárakban lévő történeti anyag közzétételére irányult. Természetes, hogy a kutatómunka, melyet a Dunántúli Történetkedvelők Társulata 1863 óta rendszeresen végzett a dunántúli köz- és magánlevéltárakban s melyet az 1867-bein megalakult Magyar Történelmi Társulat utóbb Magyarország egész területére kiterjesztett, ráterelte a figyelmet magára a magyar levéltárügyre is. Az a meglepően gazdag történeti anyag, melyet Horváth Mihály a brüsszeli országos levéltárból az 1441—1652. évekre vonatkozólag közzé tett (1857—1859), sok tekintetben igazolta Simonyi Ernőnek a Londoni Okmánytár (Budapest, 1859) bevezetésében hangoztatott megállapítását, mely szerint „gyakran '-egyetlen egy levél, egyetlen egy okmány elolvasása »okkal jobban ismerteti meg velünk írója jellemét, a befolyásokat, melyek cselekedeteire hatással voltak, sőt magát a kor szellemét is, mint azt a legügyesebb történetíró minden fényes tulajdonai mellett is képes volna tenni."