Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet. Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. Sopron, 1925. / 265–273. o.

ISMERTETÉSEK 271 si amicicia noetra vobis placuerit" (254, sz. oki.); 1457 június 2-án Hanns v. Stickelberg egy hatalmaskodásból kifolyólag kért elégtételt Soprontól: „weschech aber des nicht, so mügt ir selbs wol versteen, das mir von denselbigen ewren mitpurigeren gar vnrecht weschech", — mintegy figyelmeztetésül, hogy ne csodálkozzon a nemes tanács, ha retorzióval él (230. sz. oki.). De nemcsak fenyegetőztek represszáliával, hanem igen gyakran végre is hajtották azt. 1458 június 5-én Zenger Frigyes kőszegi kapitány figyelmeztette a soproni tanácsot, hogy Haunperger soproni polgár két év óta függő adósságát már fizesse meg: „Peschech aber solches nicht... so sult ir wissen, das ich ewch vnd die ewren auffhalden will alzlang vnd alzfil, damit ich havpgut vnd schaden peczalt wird". Haunpeírger nem fizetett s november 15-én Zenger* értesítette a soproni tanácsot, hogy Phetrer Farkas és Jeromos (soproni polgárok) kőszegi szőleinek termését Haunperger tartozása fejében lefoglalta; mihelyt a pénzt megkapja, a bort rendelkezésükre fogja bocsátani. „Beschech aber solichs in kurcz nit, so wil ich mit dem benanten weinen mitfaren, als der stat ze Guns gerechtikait ist" (399. sz. oki.). De éltek represszáliával maguk a soproniak is. 1453-ban egy soproni polgár Bükön Büki Dávid jobbágyainál Öt darab szarvasmarhát vetett zár alá, amelyeket a sárvári várnagy erővel elvett ós elhajtott a jobbágyoktól. Megtorlásul a soproniak elfogták Lőrinc büki jobbágyot s csak „sub fideiussoria cautione" bocsátották szabadon. A földesúr közbelépett (21, 26. sz. oki.) és kívánta, hogy Lőrincet oldják fel esküje alól — amelyet minden valószínűség szerint arra tett, hogy a marhákat visszaszerzi —, de miután Sopron városa a kérést nem teljesítette, alkalomadtán letartóztatta Erasmus soproni polgárt és egyezkedést ajánlott (31. sz. oki.). Sopron elfogadta az ajánlatot és augusztus 15-re tűzte ki a tárgyalás napját Keresztúrra, de mivel az messze van, Büki Csepreget jelölte ki találkozásra (33. sz. oki.). Általában ez lett a vége minden repressz állának. Mert a soproniak megidézték ugyan, különösen a kevésbbé tekintélyes ellenfelet a soproni bíró elé, de nemes ember —- azzal akaszkodtak össze leggyakrabban —, még ha familiáris

1 volt is, nem ment a soproni bíró elé soproni polgárral támadt perében. Lealázónak tartotta azt (296. sz. oki.), vagy nem bízott a bíró elfogulatlanságában: semleges helyen vegyes bíróságot kívánt, ahol bizonyos számú nemesek is vannak,