Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Pleidell Ambrus: Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet. Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. Sopron, 1925. / 265–273. o.

266 ISMERTETÉSEK ban van. E szomorú állapot meggyökereztetésében kétségtelenül közrejátszott az is, hogy ahol találkoznék is egy-egy szakember, aki városát olyan monográfiával tudná megajándékozni, amilyennek a tudományos történetírás is hasznát látná, szép tervei rendszerint a város vezetőségének közönyössége következtében csakhamar szétfoiszlanak, mert senki nem dolgozik szívesen, ha tudja, hogy munkája úgy sem fog nyomdafestéket látni, pedig a városi monográfiák kiadása elsősorban az illető városoknak lenne kötelessége. Főleg a gazdaságtörténetnek, amellett a jog, társadalom, sőt politikai történetírásnak is elsőrendű érdeke lenne, hogy a városi levéltárak porában pusztuló anyag valamilyen formában mielőbb napfényre kerüljön. A kereskedelmi, ipari élet történetét úgyszólván csak a városi levéltárak anyaga alapján lehet megírni, sőt, mint pl. Szigethi Győrffy István Nagykunsági krónikája (kiadva Karcag, 1922.), de főleg a Gazdaságtörténeti Szemlében annak idején megjelent közlemények mutatják, a Nagy-Alföld hódoltságkori mezőgazdaságának képét sem tudjuk magunk elé képzelni addig, amíg az alföldi városok, sőt községek rendkívül gazdag levéltári anyaga földolgozva, s legalább részben publikálva nincsen. Sopron város oklevéltárának jelen negyedik kötete újabb hét év okleveles anyagát bocsátja a történettudomány rendelkezésére. Az oklevelek legnagyobb része német, 507 oklevél közt 96 latinnyelvű van, amiben talán van valami része annak is, hogy 1441 febr. 25-én Erzsébet királyné Sopront elzálogosította III. Frigyesnek. Sopron gazdasági életének eddig is erős nyugati tendenciája mellé most már politikai orientáció is lépett, helyzetének következtében intenzívebben kellett résztvennie Nyugatmagyarország mozgalmas életében, gyakrabban kellett érintkeznie a császár bécsújhelyi udvarával és székvárosával, ami mind a német levelek számát szaporította. Természetesen ezeknek az okleveleknek legnagyobb része — ide számítjuk azokat is, amelyek a Sopron körüli majdnem állandó harcokra vonatkoznak, — csak helyi jellegű és a politikai történetírás csak kevés hasznát látja. A középkori polgár csak annyiban törődött a politikával, amennyiben az kereskedelmét, iparát, vásárait fenyegette, védte a vagyanát és a városfalak közé szorított kis világát, ha bántani akarták, azt is inkább csak azért, mert ott a szó igazi értelmében vett polgár volt. Fizette adóját,.