Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Dőry Ferenc: Fejérpataky László és Áldásy Antal: Pápai oklevelek. (A magyar történettudomány kézikönyve. II. k. 4. füz.) Budapest, 1926. / 259–261. o.

ISMERTETÉSEK 259 A naplók előttünk fekvő kiadása mintaszerűen pontos, a jegyzetelés bő és legtöbbször kimierítő. Azt véljük, hogy ha a szerkesztő a pusztán íráshibából eredő javításokat egyenesen a szövegben vitte volna keresztül ahelyett, hogy lapról-lapra haladva külön jegyzetekben teszi azt, a szöveg nyert volna vele a használhatóság szempontjából. . A kötetek elején a szerkesztő összefoglalja mindazt, ami a naplókban Széchenyi életrajzát illetően fellelhető. Ezen összefoglalásoknak az olvasó nagy hasznukat veszi; bár nem tekinthetők Széchenyi életrajzának még a szóbanforgó évekre sem. Az a körülmény, hogy csak a naplókra támaszkodnak, a szerkesztőt is némileg túlzásba vitte Széchenyi hibáinak megítélésénél, ami főleg az első kötet bevezetésében szembetűnő,

2 másrészt itt is bebizonyult, hogy Széchenyi életrajzát a naplók, vagy levelezése alapján egyéb adatok figyelembevétele nélkül nem lehet megírni. Nem a naplók szakavatott és tudós szerkesztőjétől halljuk elsőízben a panaszt, hogy a Széchenyi korára vonatkozó naplóirodalom szegényes és kevés; bár mindez a közelmúltban megváltozott. Utalok itt a memoir-irodalom azon hosszú sorozatára, amelyet kellő megvilágításban Kacziány Géza állított Össze,

3 amelyet még számos művel ki lehet egészíteni. Bármint legyen, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat e kötetek kiadásával rendkívüli szolgálatokat tett nemcsak a legnagyobb magyar dicső emlékezete, hanem a magyar történelem e talán legjelentékenyebb korszaka felderítésének is. S az a nagy és tiszteletreméltó igyekezet, amellyel Magyarország újabbkori történetének forrásai cím alatt a legutóbbi évszázadok történetének kútfői inauguráltattak, s elsősorban gróf Széchenyi István nevéhez kapcsolódva közzététetnek, — ezúttal is úgy a vállalatnak, mint a tudós szerkesztőnek nagyértékű sikert eredményezett. DR. BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ, t Fejérpataky László és Áldásy Antal: Pápai oklevelek. (A magyar történettudomány kézikönyve. II. k. 4. füzet.) Kiadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1926. 76 I. és VI tábla. Habár a pápai kancelláriának — működésének nagy kiterjedéséhez és egyetemes jellegéhez mérten — szinte alig 2 V. ö. Balogh Jenő ismertetésével a Budapesti Szemle 1926, 581. számában. 3 A magyar mémoire-irodalom 1848-tól 1914-ig. Budapest, 1917. 17*