Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Miskolczy Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérédének történetéhez. 1790–1848. Szerkesztette és a történeti bevezető tanulmányt írta Szekfű Gyula. Budapest, 1926. / 252–256. o.

ISMEBTETÉSEK 255 mük elsősorban az állam magyar jellege ellen irányult, tagadták a magyarság államalkotó történeti jogát, s nemzetiségüket állami téren is a magyarral egyenlő jog birtokosának akarták látni. Ez indokolatlan, történetileg jogtalan nemzetiségi féltékenység kihasználása volt a kormány főeszköze ellenállásában. Hatvan évig kellett küzdenie a magyarságnak saját uralkodójával és kormányával, amíg nemzeti akaratát érvényesíteni tudta. E küzdelem irományait adta ki Szekfű, gondosan kiválogatott darabjaiban. Az iratok nagy része az országgyűlési irományokból, az ülésekről készült jelentésekből, a rendek felterjesztéseiből, a m. kancellária véleményezéseiből, az államtanács és az államkonferencia votumaiból, s végül az uralkodó elhatározásaiból került ki. Az országgyűlési naplók nagy tömegén kívül át keltett tanulmányoznia a kiadónak a Magyar Országos Levéltár és a bécsi Állami Levéltár hatalmas anyagának legfontosabb részét, a magyar kancellária, a helytartótanács, az államtanács és a konferencia-minisztérium sok ezer iratát, amíg a magyar rendek és a kormány szívós küzdelmének kimerítő képét tudta nyújtani a közölt 170 irományban. Könyvében híven beszámol a kérdés minden jelentősebb mozzanatának bürokratikus tárgyalásáról, ismertet miden fontosabb véleményt, s ekképen az olvasó a kötet áttanulmányozása után nemcsak a fontosabb 'kormányhatóságok általános nyelvügyi politikájáról, hanem az irányadó államférfiak (József nádor, magyar kancellárok, Izdenczy, Metternich, Kolowrat, Hartig gr. stb.) felfogásáról is tiszta képet nyer. Az irományok kiadására csupán egyetlen megjegyzésünk van: a 3. sz. iromány (216. 1.) datálásánál Szekfű, világosan tollhibából, 1790-ét írt 1791 helyett. A kiadott anyaghoz mesterien megírt előszót csatolt Szekfű, amelyben a magyar nemzeti mozgalom gyökereinek sok tekintetben új szempontok szerint való felfejtése után (csupán azt említjük meg, hogy a II. József által kezdeményezett germanizálás ellen való visszahatást nem tekinti döntő tényezőnek, mint eddig történetírásunk tette) részletesen megrajzolja azt az utat, amelyen a magyar államnyelv eszméje országgyűlési tárgyalások, társadalmi agitáció és irodalom segítségével áttörte a kormány és a nemzetiségek ellenállását. E kitűnő tanulmány részletes méltatását e helyen mellőzve, csupán azt emeljük ki, hogy Szekfű szorgalmasan gyűjtött és éles történetírói kritikai érzékkel