Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Jurkovich Emil: Besztercebánya város levéltára / 219–230. o.

224 DR. JUKKOVICH EMIL Ä felsorolt jegyzőkönyveket mintegy kiegészítik az üléseken tárgyalt királyi oklevelek, beadványok, átiratok, jelentések s főleg az a nagyszámú levél, amellyel a szomszédok a városi tanácsot felkeresték. Fontos szerep vár még a kiaknázatlan anyagot tartalmazó hagyatéki leltárakra s csődtömegek inventáriumaira, végrendeletekre, számlákra, amelyek egytől-egyig a város gazdasági érlüktetésének megbízható hirdetői. Újabb idők emlékei a gazdasági bizottság üléseinek (Sessio oeconomicalis) jegyzőkönyvei, a polgári kötelékbe felvettek névsora 1500-tól kezdve, az új polgárok születési bizonyítványainak gyűjteménye (Geburtsbrief), a legfontosabb privilegiálisok kötete, néhány másolókönyv (Copeybuch), a villulák telekkönyvei, bányászati térképek, tervrajzok, a városi határ térképe, céhlevelek s céhiratok, a városnak a kincstár ellen folytatott perének (compromiss-per) iratai, végül regestrumok és indexek. Becses történeti anyagot tartalmaz a XVI. század közepe óta vezetett Kirchenhistorien című kézirat, amely úgy a régibb, mint az egykorú eseményeket krónikaszerűen feljegyezte s függelékül anyakönyvi adatokat is tartalmaz. Az egykorúlag feljegyzett események felsorolása körülbelül egy félszázadra terjed. A levéltár anyagáról három kötetnyi regestrum nyújt tájékoztatást, melyben vezérszavak (Schlagwort) alapján kell a fasciculus és numerus szerint elhelyezett aktákat keresni. A keresés nem kerül különös fáradságba, amennyiben egy-egy akta nem ritkán három-négy helyen is van regesztrálva. Valamivel nehezebb azonban az eljárás az ötvenes évektől kezdve, amikor az előbb említett regesztrálási eljárást már nem folytatták, hanem csakis a rendes iktatókönyveket s az évek és hónapok szerint elrendezett aktacsomókat helyezték el a levéltárban. A levéltári helyiség a várban levő nyugati épületben volt, amely a harangtoronyhoz támaszkodik s korábban a városi múzeum céljaira szolgált. Minthogy azonban a levéltár távolabb volt a tanácsháztól, a praetóriumtól s a jegyző hivatalos helyiségétől, önként beállott a levéltár kettéosztása, így magyarázhatók csak meg a jegyzőkönyvek azon kitételei, amelyek archivum arcense maius-t s minus-t említenek. De úgy ezen körülmény, mint főleg a laza felügyelet, amelyet a tanács a levéltár felett koronkint gyakorolt, azt eredményezte, hogy a levéltár leghivatottabb kezelője, a jegyző sem gondozta kellően az egyre szaporodó anyagot,