Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy István: A nápolyi királyi levéltár / 209–213. o.

210 DR. MISKOLCZY ISTVÁN rendeletére áttelepítették a levéltárat a Castel Capuanoból Ss. Severino e Sossio volt bencés-kolostorba. Az impozáns négy udvarral rendelkező épülettömbben ideális elhelyezést nyert a levéltár; „csak az a siralmas,— írja 1872-ben Trinchera — hogy a nagylevéltárat csak egy szűk utcán át lehet megközelíteni, mely szemétdombokkal van elzárva, undíok, bűzös, a nápolyi városi hatóság bűnös gondatlanságát vádolja (47. 1.)". Sajnos, ma, 50 év után, szintén keveset változott a helyzet; a bejárat most sem a tiszta via di grandé Archiviora néző szép főhomlokzat felől van, hanem a fentebb említett 3—4 lépés széles, piszkos, undorító üzlethelyiségekkel rendelkező kis utcában van. Az épület második udvarában áll Capasso Bertalannak, a levéltár volt tudós igazgatójának mellszobra, a belső udvar pedig csinosan van parkirozva. A téres épületben hatalmas termek szolgálnak a levéltári anyag befogadására s a hivatalnokok íróasztalai rendesen ezen termekben vannak elhelyezve. A földszinten három kis terem van, melyek közül a legbelső ideiglenes depositórium, a középső a tulajdonképeni dolgotzóterem. A dolgozóterem nem nagy, 8—10 ember befogadására szolgál, de világos és a szükséges segédkönyvekkel (paleográfiai útmutatók, szótárak, földrajzi lexikonok stb.) fel van szerelve, s ezeket a kutató szabadon használhatja. A kiszolgálás kissé nehézkes, s ezért hosszabb ideig kutatók rendesen előző napon kérik ki a másnapra szükséges anyagot. A be nem fejezett anyagot erre szolgáló szekrényekben félre teszik. A kutató köteles mtinden nap beírni a nevét és az akták jelzését, s ezekről a tisztviselő időről-időre kimutatást készít. A munkaidő reggel 9 órától délután 4-ig, gyakorlatban 10—

3

/44-ig tart. A munkalehetőség a mi felfogásunk szemit nem idieális. A dlélolasz nem tud némán elmerülni munkájába, minduntalan hangos beszélgetésbe kezd tekintet nélkül a dolgozókra. Súlyosbító körülmény még, hogy az egyetemi hallgatók — lányok, fiúk — a levéltárba járnak paleográfiai gyakorlatra, s hangosan olvasnak a tisztviselővel, vagy pedig fesztelenül társalognak. Az intézet vezetője com. Nicola Barone főigazgatói (soorintendente) címmel. A levéltár magában foglalja a független nápolyi királyságra vonatkozó egész anyagot. Ezt az anyagot következőképen oszthatjuk fel: . 1. Anjou-levétár. Ez képezi az egész levéltár legértékesebb részét. Tartalmából elsősorban a registrumokat kell