Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: A levéltárügy Bajorországban és nálunk / 158–176. o.

174 DR. PAULINYI OSZKÁR kától eltávolodjanak. (Természetesen éppen így adva lehet egy másik eshetőség is: hogy t. i. a szakvizsgálatot tett levéltárnok sem a tudományt, sem a levéltárat nem szolgálja; mindkettőhöz legfeljebb professzionátus genealógiai érdeklődés fűzi.) Ugyanezt mondhatjuk az Országos Levéltári szolgálathoz jelenleg megkívánt képesítésről is, — amíg az érintett levéltári szaktanfolyam az egyébként nélkülözhetetlen tudományos képzettség mellett nem nyújtja a levéltári különleges szakismeretek megszerzésének kezességét is. Ott, ahol az intézet több tisztviselőt foglal magában, a levéltár mibenlétével tisztában lévő s intézetét elsősorban levéltárnak érző általános hivatali szellem némileg ellensúlyozhatja a fentiekben rejlő veszedelmet s programmszerüen folyó, a hozzáértő idősebb tisztviselők által irányított belső levéltári munka az ifjabb kezdőknek is megadhatja a hiányzó szakismereteket. Ahol azonban egyetlenegy levéltárnok látja el a levéltári szolgálatot, ott teljesen a véletlenen múlik, hogy az újonnan kinevezett szakvizsgálattal rendelkező tisztviselőből tényleg a hivatását szerető s annak feladatait maga erejéből is meglelő levéltárnok lesz-e vagy sem. Még nagyobb veszedelmet jelent a levéltári érdekekre nézve a kezelői vizsga, amely a hivatása magaslatán álló levéltári szolgálathoz elengedhetetlen tudományos előképzettség biztosítása nélkül képesít egy levéltár önálló vezetésére, s kiteszi a megyei levéltárat annak a veszélynek, hogy az egy kontár kezére kerüljön, aki talán még a levéltár fogalmával sincs tisztában, nem hogy a levéltári munkálkodás alapelveit ismerhetné. Amíg a kezelői vizsga egy levéltár önálló vezetésére képesít, állandóan ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy tudományos képzettséget, különleges szakismereteket igénylő levéltárnoki állásaink imittamott félbemaradt egzisztenciák azilumaivá válnak. Miután minden, még a legkielégítőbb szervezettel rendelkező intézmény eredményes munkássága is elsősorban a tisztviselői kar szakértelmén múlik, a levóltárnokkópzés helyes megoldását levéltárügyünk egyik legégetőbb s legfontosabb feladatának kell tekinteni. Szerény véleményem szerint a bajor példa kielégítő megoldást nyújtana. Köttessék a levéltártant is felölelő szakvizsgálat letétele egy legalább két esztendős szemináriumszerű levéltári tanfolyam-