Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: A levéltárügy Bajorországban és nálunk / 158–176. o.

A LEVÉLTÁRÜGY BAJORORSZÁGBAN ÉS NÁLUNK 167 állami levéltárak főigazgatóját értesíteni. A bemutatott jegyzék alapján utóbbi dönt a kiselejtezésre szánt iratok sorsa felöl, kikérvén előzetesen az illetékes kerületi levéltár véleményét, avagy indokolt esetben egy levéltári szaktisztviselővel magukat az iratokat is felülvizsgáltatván. Amit a főigazgatói döntés további megőrzésre méltónak, vagyis levéltári anyagnak talál, az ugyancsak az egyes darabok irattári jelét és szabatos tartalmát feltüntető jegyzék kíséretében a területileg illetékes levéltárnak adandó át. Miután ez ellenőrzés tényleges eszközlését a megfelelő számban rendelkezésre álló szaktisztviselő lehetővé teszi, ezzel elejét vették az újabbkori, hozzánemértés, helyhiány s más egyéb külsőleges szempontok sugallta s gyakran a régmúlt századokéval vetekedő irattári pusztításoknak. Miután azonban megállapított korhatár hiányában, teljesen az érdekelt hatóság elhatározásán múlik az iratok selejtezése, s a levéltárba csakis ilyetén selejtezés alá vont állagok részei kerülhetnek, a fennálló rendelkezések biztosítják ugyan az iratanyag védelmét, de nem vehetik elejét az összefüggő iratállagok kisebb csoportokra bontásának. Ugyanazon iratállagok egyes darabjait már korábban, más darabjait későbben találja az érdekelt hatóság selejtezhetőnek, s így ezek már két külön csoportban kerülnek levéltárba. Avagy az iratok elválasztatnak iktató- és segédkönyveiktől, miután utóbbiakat ezidőszerint a hatóságok tartják meg. E fogyatékosságoknak csak korhatár megállapításával lehetne elejét venni, aminthogy értesülésünk szerint mostanában szó is van erről. * A történelem írott emlékeinek csak egy részét képezi az állami hatóságok iratanyaga. Másik jelentékeny része az állami közigazgatáson kívül eső autonóm hatóságok s testületek, avagy magános személyek tevékenységének lecsapódása s ezeknek irat-, illetőleg levéltáraiban halmozódik fel. Az állami levéltári igazgatás, mely úgy állandó jellegénél, mint szakképzettségénél fogva a levéltárügynek minden vonatkozásában legeihivatottabb letéteményese, tartozik azzal, hogy e levéltárak anyagának rendszeres megőrzését, szakszerű kezelését és a tudomány számára hozzáférhetővé tételét is a legcélszerűbb úton és eszközökkel biztosítsa. E kérdésnek a megoldása a magánlevéltárakkal szemben még ma is a szakemberek közt sokat vitatott, megoldat-