Levéltári Közlemények, 4. (1926)

Levéltári Közlemények, 4. (1926) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: A levéltárügy Bajorországban és nálunk / 158–176. o.

162 DR. PAULINYI OSZKÁR egyelőre lehetetlenné tette s" a kérdéses nagy levéltári anyagot részben a tartományi levéltárakban helyezték el, vagy ahol éppen helyet tudtak annak szorítani. így jöttek létre az úgynevezett levéltári konzervatóriumok,

4 anélkül, hogy azokat egységes igazgatási szervezet fogta volna össze. Az utóbbi hiányt s belőle származó bajokat vélték orvosolni 1812-ben az úgynevezett bajor általános birodalmi levéltár (Königl. Bayer. Allgemeines Reichsarchiv) létesítésével. Ez tulajdonképen egységes központi levéltárnak volt elgondolva, amely a különállásukat továbbra is megőrző házi és állami titkos levéltárak kivételével az új Bajorország valamennyi állami levéltárának anyagát hivatva lett volna magábaölelni. A szervezetét szabályozó királyi rendelet szerint ugyanis az eddigi országos levéltár megszűnik s anyaga az új birodalmi levéltár állagát képezendi; hasonlóképen megszűnik valamennyi az ország területén fennálló levéltár önállósága s ha egyelőre megmaradnak is eddigi elhelyezésükben, a birodalmi levéltár filiáléinak tekintendők; annak alá vannak rendelve, azonos módon rendezendok, állagaik részei a birodalmi levéltárnak s repertóriumaik az utóbbinál levő főrepertóriumnak. A birodalmi levéltár ugyancsak a külügyminisztérium alá van rendelve; a külső hatóságokkal az illetékes minisztériumok útján, az alája rendelt levéltárakkal azonban közvetlenül érintkezik. A hatalmas irattömegnek egyetlenegy központi levéltárban való tényleges egyesítése eleve kivihetetlen volt, s célszerű sem lett volna. De amennyi kivihető volt belőle, azzal t. i. a számos külső levéltárnak, illetőleg konzervatóriumnak a Reichsarchiv alá rendelésével megvalósult a bajor levéltáraknak (a két titkos levéltár kivételével!) összefüggő egésszé, egységes és szakértelmet nyújtó közigazgatási testté való Összefogása, amit még kiegészített az a körülmény, hogy a Reichsarchiv akkori igazgatója, v. Lang egyszersmind a házi és állami levéltárak élén is állott. Az 1820-as évek közigazgatási berendezkedései során az 1812. évnek e szilárd alapokra fektetett s egészséges fejlődés csiráit magában hordozó műve csaknem áldozatul esett balkezes közigazgatásszervezeti kísérleteknek. 1825ben a minisztériumok hatáskörének szabályozásával kapcso1 1811/12-ből való hivatalos kimutatások szerint ezek a következők: Amberg, Ansbach, Augsburg, Bamberg, Dillingen, Eichstätt, Innsbruck, Kempten, Neuburg a. d. D., Nürnberg, Plassenburg, Regensburg, Salzburg. L. Archiv. Zeitschrift, N. F. B. VI. S. 16. Notiz 1.