Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: Országos levéltár felállításának terve 1701-ben és az ország iratainak korábbi megőrzése / 1–41. o.

ORSZÁGOS LEVÉLTÁR FELÁLLÍTÁSÁNAK TERVE 20 régiben. Nem adtak a kamarák a nádornak egyetlen iratot sem át, mint ahogy a Nádasdy-féle országos iratok sem kerültek soha a kezeihez.

141 Legjobb bizonyítékok erre az ország iratairól készült későbbi lajstromok. Még az utolsó, az 1751-i sem tud az 1681-ig való időből egy darabbal se többet felmutatni hetven esztendő előtti ősénél.

142 Mindenesetre nagy kár, hogy a szóbanforgó törvény csak papiroson maradt. Ha becsületesen végrehajtják, az ország sovány levéltára szép számmal gyarapodik, s a felgyülemlett anyag idővel állandó elhelyezést követelt volna. Ez pedig hatalmas lépést jelentett volna országos levéltár felállítása felé. Az a jó hatása mégis volt e törvénynek, hogy a széthurcolt és általában elhanyagolt közokiratokkal való nagyobb törődést ezentúl felszínen tartotta s — mint mondottuk — hozzájárult az állandó és egységes országos levéltár eszméjének a megszületéséhez. 3. Országos levéltár felállításának terve 1701-ben. A XVII. század vége felé Eiszterházy Pál országgyűlések híján a nádori gyűléseken többször is szóba hozza egy, az ország tulajdonát képező épület szükségét és ezzel kapcsolatban a közokiratok megóvásának az ügyét. De ekkor még — mint a nádor mondja — a „jó volná"-nál tovább nem jutott a dolog.

143 Az eszme kifejlésének első fokán e puszta óhajtás is jelentőséggel bírt. A következő század legelején ezt már határozott alakban kibontakozó terv követi: az első komoly kísérlet országos levéltár felállítására. Kezdeményezője és a terv kivitelére megindult mozgalom lelke Klobusiczky Ferenc báró akkori személynök volt. ö pendítette meg azt az eszmét, amely ha valóra válik, nemcsak az ország nádortól nádorhoz átmenő — hogy úgy mondjuk — vándorlevéltárának, hanem, mint megállapít141 Valamelyik bécsi levéltárba juthattak, vagy az „Anwesende Kammer" elnökénél, esetleg az udv. kamara más tagjánál, tehát magánkezekben maradhattak; de megsemmisülésük sincs kizárva. 142 Orsz. Levt. Arch. Regnicolare: Lad. E. Fase. A. Nr. 9. 143 Nemz. Múz. levt. Törzsanyag (ezentúl: Ta.). 1701. év. — 1689-ben az ország kormányzatának szabályozására kiküldött biztosok is a magy. udv. kancellária iratait illetőleg úgy találták, hogy mivel .sok az utókor nagy kárára részben széthurcoltatott, részben elveszett, regisztrálásukra és megőrzésükre külön hely kijelölése szükséges. (U. o. 1689. év.)