Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ányos Lajos: József nádor iratai. I. kötet, 1792–1804. Kiadta és magyarázatokkal kísérte Domanovszky Sándor. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1925. / 256–262. o.

258 ISMEKTETÉSEK zet igaz érdekeiért mindig síkraszálló hajthatatlanságával minden bizonnyal nem egy keserű percet szerzett a császárnak. Általánosságban ezeket lehet kiolvasni DomanoVszky Sándor e legújabb könyvéből. A kötetben közzétett levelek és felterjesztések, valamint az egyes darabok előtt ós után adott (igen értékes magyarázó, az előzményeket és folyományokat föltáró) jegyzetek s összefoglalások során egyébiránt mint mozgóképek érdekfeszítő sorozata vonulnak el szemünk előtt az illető évek majd összes számottevő mozzanatai és jelentős eseményei. Az érdekesnél érdekesebb történések halmazából íme néhány: A főherceg az ú. n. felvilágosító eszmék térfoglalása, az illuminatusok veszedelmesnek mutatkozó törekvései, a titkos társaságok (szabadkőmívesek stb.) működése ellen erélyes harcot folytatott, pl. a gyanús pesti egyetemi tanárok és más tanférfiak ellen,- akiknek felforgató eszméitől féltette az ifjúságot, szigorú eljárást és vizsgálatot javasolt és tartott.— Nádorságának első nyolc esztendeje alatt a király szavára kétszer is (1797. ós 1800.) lábraállította és nagy körültekintéssel szervezte a nemesi fölkelést. Tapintatos magatartásának tulajdonítható, hogy Magyarország a francia háborúkban, mondhatni: erején fölül, áldozott vért és pénzt. Mint fővezér gondoskodott a fölkelési pénztárakról, élelmezésről, betegápolásról. — Különös érdeklődésre tarthat számot a nádornak 1801. június 17-én a királyhoz intézett felterjesztése az egybehívandó országgyűléssel kapcsolatban. Minthogy — a nádor gondolatmenete szerint — az országgyűlésnek a király óhajtása értelmében való jó eredménye főleg az országgyűlés előkészítésének és vezetésének módjától, valamint az országban uralkodó hangulattól és gondolkodástól függ, arra nézve tesz javaslatot, miképen lehetne és kellene — az országgyűlés sikerének biztosítása érdekében — az általában megnyugtató hangulatot fönntartani, illetőleg növelni. Részletes képet ad a magyar nemzet különböző osztályairól, a viszonyok rendkívül alapos ismeretével jellemzi a klérust — külön a főpapokat, lelkészkedo papságot, a (tanítással foglalkozó) szerzeteseket, a protestáns lelkészeket, a görögkeleti papságot —, a főnemességet, a köznemeseket, polgárságot, parasztokat és végül a tisztviselőket. Rámutat a bajokra, hibákra, bár — híven minden szélsőségtől és túlzástól tartózkodó, mérsékletre hajlandó jelleméhez — nem nagyítja azokat s nem festi őket