Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török oklevelek nyelvezete és forrásértéke / 206–224. o.

224 »n. FEKETE LAJOS előtt nagyrészben értelmetlen volt. Hihető, hogy az oklevelek hatóereje azon arányban csökken, ahogy a mindennapi élet apró ügyeit idegen szépirodalmak kölcsöszavaival próbálják megvilágítani. Mióta a gyakorlat elterjesztette azt az elvet, hogy az oklevél szépen írva és díszesen kiállítva

40 hatást keltsen ós a kibocsátó hatóság tekintélyét emelje, az oklevél többé nemcsak egy jogeset egyszerű záróköve, hanem politikai célú írásmű is.

41 Forrásértékére nézve ebből az következik, hogy meg kell szabadítani lényegtelen részeitől, mert csak a. megtévesztő stiláris részek elvonása után megmaradó mag szolgálhat forrásanyagul. De még ezután is számolni kell azzal a nehézséggel, mely a három nyelv elemeinek szabálytalan keveredéséből és a szinonim-elemek vegyes használatából ered. Más szempontból pedig megállapítható, hogy a törökök a perzsa ós arab nyelvnek csak legfeltűnőbb formáit, készen nyújtott elemeit vették át, de ezeken mindvégig alig változtattak. Az átvett anyag az ő hideg kezelésükben olyan maradt, amilyen volt; nemesebb formát, finomabb változatokat nem kapott, vagyis nem fejlődött. S mivel a diplomácia finom nyelvének induló arab nyelv csak udvarias érintkezésre adott kész formákat, a törökök csak ezeket tanulták el. Haragos és fenyegetődző leveleiket kész arab formák híján, kénytelenségből, tiszta török nyelven írták s ezek közvetlen és őszinte nyelvében nemcsak a történetkutatónak nyújtanak egyszerűbb, de megbízhatóbb forrást, hanem a nyelvésznek is, kinek a legértékesebb anyagot a hideg vagy nyershangú levelek tiszta töröksége fogja adni. DR. FEKETE LAJOS. 40 M. Tud. Akadémia török kéziratai. 4°. 57. sz. Legbeszélőbb formáját ill. Mehmednek Pápa várának átpártolásra készülő őrségéhez intézett leveleiben láttam. A magyarországi és bécsi gyűjteményekben Őrzött, császároknak és fejedelmeknek szóló oklevelek között egy sincs, mely a néhány száz főnyi őrség megnyerése végett Francois La Motte kapitányhoz küldött levél méreteit és díszítését megközelítené. {Wien, TJrk. 1600 jún. 23—júl. 2). 41 Különösen állítható ez a kormány ünnepélyes iratairól, melyeknek legnevesebb szerkesztői között találjuk az udvari költőket (sähnämedzi), ami annak bizonysága, hogy a szultánok levelezéséuek szerkesztését a költészethez közelálló feladatnak vélték (Medzmü'a II. 433).