Levéltári Közlemények, 2. (1924)
Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Török iratok a gr. Zichy-család birtokában / 70–85. o.
84 Dfí. FEKETE LAJOS A másik két magánlevelet magyaroknál raboskodó törököknek írták. A 10. számút Mumi aga küldte, aláírásán kívül tuspecsétje is rajta van. Szakalli Dzsáfer levelére válaszolva tudatja, hogy Perváne váltságdíjának egy részével még tartozik és hogy Ali csaust ismét elfogták és váltságdíjat követelnek tőle; gyors szabadulásra tehát nincs remény. — A levél szövegében egyetlen szó sem utal rokoni vagy baráti kapcsolatra, úgy hogy inkább egy felettes tiszt rövid, hivatalos értesítésének látszik. A 11. számú levelet írója rabságban szenvedő testvéreihez, Haszan agához, Jahjához és Szeferhez intézi. Kifakad Kalkandelen (Qalqandelen) Ahlmed elten, ki miatt meg kellett tennie a fárasztó sztambuli utat. A portáról (kapu: „qapu") írásbeli parancsot hozott a pasa számára, hogy követelését Hadzsi Ahmeden és Juszuf vojvodán hajtassa be. A pasa a rendeletet tovább küldte a bejhez. A bej felszólítására nevezettek vállalták az adósságot és megígérték Szakalli Baba tartozásának megfizetését, ha ez 15 nap alatt nem kerülne elő. A levélíró kéri testvéreit, hogy tudassák vele Ahmed váltságdíjának hátralékos összegét. Másrészt tiltakozik azon vád ellen, hogy 8 egy lovat és száz endáse szövetet vett át tőle: „hisz az az ember a saját váltságdíját se fizette meg, hogyan adott volna a máséra?" Értesíti testvéreit, hogy most van két jó lova., ezeket pokróccal-nyereggel szívesen fölajánlja, sőt személyesen is kezességet vállal testvéreiért. Kéreti Fáncsi János r '° urat, hogy intézze el ügyüket, megveszi számára az alajbej ménét, akár ha száz gurusba is kerül. Jelenti még, hogy Sztambulban Hamza janicsárral is találkozott, de követelését nem tudta megvenni rajta; Hamza társai rárohantak s alig tudott menekülni. Egy másik adósa, Ramazán se fizetett. Türk Ali ellenben buzgalommal gyűjti váltságdíját és remélhető, hogy az hamarosan együtt lesz. — A levél hátlapján a 9. számúhoz hasonló címzés: „Áldja meg az Isten, ki ezt a levelet Győrvárba, a rabokhoz elviszi." Kár, hogy a fennmaradt töröknyelvű oklevélanyagban aránylag kevés magánlevél található. A viszonyok igazi képét s a társadalmi érintkezés formáját ugyanis ezek alap50 A Fánchy-család a hódoltság korában Bozókot bírta (Borovszky, Hont vm. monográfiája.32). Fánchy Györgyre, a család egy XVI. századbeli tagjára zsarnokoskodás és fogolykínzás miatt a budai pasák leveleikben sokat panaszkodnak. A XVII. század második felében a bozóki prépostság urai Fánchy János és Pál. 1644-ben Szelepcsényí György a Fánchy János birtokrészét visszaváltotta (Borovszky 356). Feltehetőleg arról a Fánchy Jánosról van szó, aki 1642-ben Fánchy Gáspár és György temetési menetének egyik kísérője volt (Századok 1875. 417, 418).
