Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Török iratok a gr. Zichy-család birtokában / 70–85. o.

76 DR. FEKETE LAJOS jelentősége, a kiállító hatóság rangja vagy egyéb körülmények szerint szórták szét az oklevélen. 10. Mint jellemző alaki tulajdonságot említem meg a sorvezetést és a betűvetést. A sorkezdést európai szemmel is szabályosnak mondanók, de a sorok végén a betűk sűrűn egyimásba tömődnek, a szavak egymás fölé torlódnak, s a sorok vége mindig fölfelé kanyarodik. A hely elpazarlása miatt a szöveg végső sorai szűkebb közökkel kapcsolódnak, az írás tömöttebb lesz. A sorok végének felkanyarodása idővel kötelező szabállyá erősödik, A szabály érvényesülésének — hogy úgy mondjam: — virágkorában a papiros heraldikai jobb alsó sarkát behajtva az egész ívet felgöngyölítik az első törésadta mérettel s a szöveget az így elferdített párhuzamos vonalakon írják, melyek sokszor 90°-ra is elhajolnak a lapszéltől.

24 11. A török írások állandó külső tartozéka a kiállító személy pecsétje. A pecsétgyűrű (mühür) használata a törökségnél régi és általános,

25 de nem fényűzési cikk, se nem ékszertárgy, mert anyaga és kivitele egyszerű, az előkelőknél is legföljebb ezüst. Használatát valószínűleg nem a szükség állandósította, — az írnitudás feltűnően el van terjedve —, hanem valami más ok. (A legalacsonyabb rangú tisztektől vannak írásaink.) Az okleveleken fennmanadt példák szerint a pecséteket három nagyságban használták. A bejlerbejek pecsétje volt a legnagyobb, körülbelül 25—30 mm átmérőjű; tulajdonosa nevén kívül Korán-idézetek, jelszóul választott mondatok siklanak el a rávésett arabos díszítés vagy a virágszálak között. Állat vagy madár képét

26 ritkán vették föl díszítési motivum gyanánt; emberét sohasem. Eddigi tapasztalatim szerint a bejlerbej pecsétjét a bejlerbej által kibocsátott szultáni túrás ferttnánra soha sem ütötték rá; vagy azért, mert a bejlerbejnek nem volt joga megerősíteni vagy ellenjegyezni egy szultáni túrás fermánt, vagy mert ennek az oklevél-fajtának — szultáni túra lévén rajta — nem volt szüksége egy újabb hitelességi bizonyítékra. A szandzsákbej pecsétje szembetűnően kisebb volt a bejlerbejénél (18—20 mm átmérőjű), kör, lapított kör, esetleg ellipszis alakú; ezen is szokott lenni jelmondat. Az alsóbbrangú tisztviselők és a magánosok pecsétje nagyság szerint a harmadik csoportba tartozik, átmérője alig éri el a 15 mm-t s ha tojásdad alakú, a 10 mm szélességet ee 24 Nemz. Múzeum törzsanyaga. 25 D'Ohsson i. m. II. 265. 28 A Szokolluak sólyom képét vésették pecsétjükre (Gyöngyösi ferencrendi levéltár).