Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Csánki Dezső: Fraknói Vilmos (1843–1924) / 208–211. o.

210 VEGYES KÖZLEMÉNYEK Más kisebb-nagyobb kiadványainak már inkább az egyházi intézmények a tárgyai. Ilyenek a szekszárdi apátság története, Boldog Margit szentté avatása, a magyar királyi kegyúri jog történeté, Magyarország egyházi és diplomáciai összeköttetése a szentszékkel, a vatikáni magyar okirattár és a veszprémi püspökség római oklevéltárának nagyszabású gyűjteményében közreadott értékes történelmi források és sok más egyebek. Nem egyházi vonatkozású művei és tanulmányai a műveltségtörténelem, különösen pedig a hazai és külföldi iskolázás, a könyvtártan és könyvészet számos nagyérdekű kérdéseit tisztázták, sok lelkesedéssel és találékonysággal. Legnagyobb rokonszenve azonban a politikai és diplomáciai történet felé fordult, s e téren is egyformán érdekelték az országos intézmények, mint a királyság és királyi udvar, a nádori és országbírói hivatal, az országgyűlés, valamint egyes politikai történelmi kiválóságok. S különösen mély nyomot hagytak történetírásunkban hazánk Hunyadiak alatti nagyságának, a Jagellók-korabeli süllyedésnek, a mohácsi csata utáni vesztének és a török alól történt felszabadításának korából vett, a szeretet, tárgy- és stílusbeli tudás közvetlenségével megalkotott művei. E téren végzett örökbecsű munkásságának az írott szó művészetévél újra teremtett plasztikus alakjai: Brankovics György, a Hunyadi-ház kétes értékű barátja, a kormányzó Szilágyi Mihály, a legnagyobb magyar jogász, Werbőczy István; csúcspontján azonban Mátyás király áll, akit, az eddigi szűkös és egyoldalú felfogás helyett, kulturális és politikai szempontból vett európai nagyságában, mint az olasz reneszánsz tipikus alakját, művészt, politikust, diplo* matat, hadvezért és hódítót, a német császári trónra való igényének eddig ismeretlen bizonyításával, minden művei legtökéletésébbikébein, új alakjában mutat be. Ezt a nagysikerű és terjedelmű munkásságot azonban, bárki legyen az, a legmélyebben járó elme, vagy a legnagyobb íróművész, csupán a történeti adatok újabb forrásainak megnyitásával végezhette. És 8 talán ebben volt a legnagyobb. Egész életét a hazai és külföldi levéltárakban, szinte ideges és lázas érdeklődéssel végzett munkálkodásban töltötte, s a levéltári adatok óriási tömegének felhasználásával vagy kiadásával örökítette meg. Ebbeli kiadványai közül csupán a legkimagaslóbbat: Mátyás király diplomáciai levelezésének két kötetét; a levéltárak közül pedig csupán Simancas, Paris, Hága, Berlin, Drezda, München, Kopenhága, Krakó, Bécs, Velence, Milánó, Firenze, Nápoly