Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Gyula: Békefi Remig (1858–1924) / 201–202. o.

202 VEGYES KÖZLEMÉNYEK években kiadta és részletesen ismertette a debreceni, sárospataki és marosvásárhelyi ev. ref. főiskolák törvényeit (1899 és 1900). Hosszas kutató munka kiért gyümölcsei „A népoktatás története Magyarországon 1540-ig" (1906) és „A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig" (1910). Felsőfokú oktatásunk múltját tisztázta a veszprémi és a pécsi egyetem kérdéséről és Oláh Miklós nagyszombati iskolájának szervezetéről írott értekezéseiben. Minden műve egy-egy értékes bizonysága annak a felfogásnak, hogy „édes hazája" kultúrája mennyire nyugati és mennyire bensőségesen keresztény volt az egész középkor folyamán. Békefit, a tudóst, az anyag nagymérvű feltárása és feldolgozása jellemzi. Nagy műveihez búvárkodott a Magyar Országos Levéltáron és a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárán ós könyvtárán kívül számos megyei, káptalani és városi, sőt külföldi rendházi levéltárban is. Művei kompozíciója megfelel lelki alkatának: a töredékes anyag a keresztény szellem hatásának, vagy rendje • történetének távlatában nyer megvilágítást; a sok apró adat ezáltal nyer fontosságban s magasabb egységbe illeszkedik. Teljesség, lelkiismeretesség, szigorúan tudományos közlési módszer: ez tudós egyéniségének képe. Mint tanárt és mint embert alig hivatott valaki jellemezni, mert mindazok, akik annyira közelférkőztek lelkéhez, hogy abba szabad pillantást vethettek, nem tudják kivonni magukat az onnan feléjük sugárzott jóság és szeretet varázsa alól. Nemcsak ő maga volt a munka fanatikusa, fiatal tanítványaiban is elsősorban a munkakedvet, a történeti érdeklődést iparkodott felkelteni, s azután módszeresen képezte őket, a tudományos munka legelemibb követelményeinél kezdve a tanítást. Előadásában páratlan világossággal és gazdag adatközléssel fejtette ki és tisztázta a fogalmakat, vázolta a történeti fejlődést. S amit talán először kellett volna dicséretére mondani: az a lelki közösség, mely közötte és hallgatói között az egyetemen felépült, később sem szakadt meg; ő mindig figyelemmel kísérte tanítványai életét, tudományos működését, azok pedig változatlan, szinte gyermeki szeretettel ragaszkodtak az aszkétaarcú, jóságos kékszemű mesterhez, s hűségesen jártak a tanítása által kijelölt úton. Egész élete munkája, osztatlan érdeklődése főleg a gazdag levéltári emlékanyag felderítésére irányult; különösen ez teszi a mi számunkra munkáit Örökbecsűvé. DR MISKOLCZY GYULA.