Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: A brüsszeli ötödik történelmi kongresszusról / 108–126. o.

A BRÜSSZELI ÖTÖDIK TÖRTÉNELMI KONGRESSZUSRÓL 125 Három olyan javaslat is szerepelt, amelyek nem az egyes csoportok részéről, hanem direkte érkeztek a kongresszushoz: az egyik dr, HORVÁTH JENŐ-Ó volt, egy egyetemes történeti bibliográfia kiadása tárgyában, amelyet a Népszövetség Szellemi Együttműködési Bizottsága terjesztett a kongresszus elé; a másik dr. j. Franklin JAMESON-É volt, aki a megszűnt Jahresberichte der Geschichtswissenschaft helyett egy történeti bibliográfiai folyóirat megindítását javasolja; s a harmadik 0. HALECZKY varsói profeszszoró, egy Union Internationale des Sciences Historiques létesítésére, amelynek szabályzatára teljes tervet dolgozott ki, abból indulva ki, hogy a szellemi tudományok terén sokkal kevésbbé van kifejlődve a nemzetközi együttműködés, mint az exakt és természettudományok körében, pedig ott is épp annyira kívánatos és halaszthatatlan ennek megteremtése. * Ha már most befejezésül az V. nemzetközi történeti kongresszus mérlegét vizsgáljuk, ezt eléggé sikeresnek mondhatjuk. Ez ítéletünknél természetesen azt tartottuk szem előtt, hogy mit várhatunk általában ily széles kört felölelő kongresszustól. Olyan kézzelfogható eredményt ilyen összejövetel nem mutathat fel, mint egy szűkebb körű szak-kongresszus, amelyen előre megállapított elméleti, vagy még inkább gyakorlati, technikai kérdéseket beszélnek meg; ennek a kongresszusnak is megvolt az a hibája, hogy csak igazán véletlenül akadt az előadások közt valamiféle közelebbi kapcsolat, s azonfelül oly nagy volt a számuk, s úgy szét voltak aprózva a 23 csoportban, hogy a saját speciális szakjának csoportjában résztvevő kongresszusi tag még az ehhez legközelebb eső határterület kérdéseivel foglalkozó csoport előadásait sem hallgathatta meg; továbbá itt is megismételhetjük azt a legtöbb kongresszusi ismertetésben elmondott panaszt, hogy elég nagy számban akadt nem kongresszusra való részlettanulmány, gyenge fajsúlyú és politikai jellegű dolgozat is. Ezen hibák egy részén lehet segíteni, a másikon nem; a dolgozatok előzetes cenzúrázása lehetetlen, de a nagy differenciálódást úgy lehetne enyhíteni, hogy például azokat a disciplinákat, amelyeknek művelői már külön kongresszusokat is tartanak (archaeologia, művészet-, vallástörténet) a jövő történeti kongresszus programmjából törlik. Ezt a kérdést mielőbb rendezni kell, mert míg a londoni kongresszuson csak 9 főcsoport volt, addig a brüsszelin már 13 volt, s itt még újabb szekciók beiktatását