Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: A brüsszeli ötödik történelmi kongresszusról / 108–126. o.

A BRÜSSZELI ÖTÖDIK TÖRTÉNELMI KONGRESSZUSRÓL 123 organikus egészeknek, természetét, tudja, hogy minden eset más és más lévén, külön bírálandó esi, s hogy az egységes történelmi levéltárak szétdarabolása (már elvben is lehetetlen. E főcsoport programmjában még a következő általánosabb érdekű előadások szerepeltek: A. G. LITTLE manchesteri egyetemi tanár azokat a szövegközlési szabályokat ismertette, amelyeket az Anglo-American Conferanceof Historians által 1921-ben kiküldött bizottság állapított még (The rules for the edition of historical documents; részi. 1. Bulletin of the Institut of Historical Research); — R. A. ROBERTS, a londoni Record Office volt titkára, az angol Historical manuseripts commission félszázados munkásságát vázolta; — TAHA HUSSEIN kairói egyetemi tanár a kairói Bibliothéque Egyptienne történelmi kiadványait mutatta be; — W. FOSTER (India Office, London) pedig az indiai fevéltárügyet s publikációikat ismertette. (Recent record work in India.) Egyes részletkérdésekkel a következő előadások foglalkoztak e csoportban: H. DABRULLE abbé, a lillei kath. egyetem könyvtárnoka, egy XI. századbeli illuminált evangeliariumot mutatott be, amelyről megállapította, hogy valószínűleg a reichenaui iskolából való s a michelsbergi apátság részére készült; — M. BRUCHET, lillei levéltárnok, Marguerite d'Autriche-nak a lillei Chambre'des Comptes-ban őrzött hatalmas levelezését ismertette, mely jórészben kiadatlan még, pedig a XVI. század első három évtizedének történetére igen jelentős anyag, s jól kiegészíti Marino Sanuto Diarii-ját s az angol Calendars-t; — A. DE SAINTLÉGER, lillei professzor', pedig Godefroy, comte d'Estrade sajtó alatt lévő diplomáciai levelezéséhez készített bevezetését mutatta be. Az utolsó napon, szombat délelőtt, e főcsoport nem tartott ülést, hanem a királyi levéltárat tekintette meg. E levéltár anyaga igen nagy, de elhelyezése nem sokkal megfelelőbb, mint a mi Országos Levéltárunké volt régi helyiségeiben. Nagyon érdekes volt azonban a javító- és öntőműhelyekben tett látogatás, amelyeknek munkáját minden részletében bemutatták a levéltár tisztviselői. — Befejezvén a kongresszus folyóiratunk olvasóit legközelebbről érdeklő csoportjainak munkásságáról szóló ismertetésünket, kiegészítésül be kell még mutatnunk azokat a javaslatokat (voettx), amelyeket az egyes csoportok terjesztettek az összes ülés elé, s amelyeket az elfogadott. Az összes csoportokra ki fogunk itt terjeszkedni, mert nagyon jellemző, hogy az egyes speciális történeti disciplinák kutatóit milyen tervek, óhajok, gondolatok és módszer-