Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: A brüsszeli ötödik történelmi kongresszusról / 108–126. o.

A BRÜSSZELI ÖTÖDIK TÖRTÉNELMI KONGRESSZUSRÓL 121 figyelembe kell venni. (Les principes de la remise des actes en connexion avec les changeménts de frontiéres entre les Etats.) A nemzetközi gyakorlatban s a világháború után diktált békékben is az az elv szerepelt irányadóul e tekintetben, bogy az átengedett területre vonatkozó akták ezt illetik s ezáltal e terület új szuverénjének lesznek tulajdonává. Azoknak az iratoknak kiszolgáltatása, amelyek tisztán az átengedett területre vonatkoznak, nem jár semmi nehézséggel; ha pedig olyan levéltári anyagról van szó, amely egy, az új határ által kettéosztott közigazgatási kerület egészére vonatkozik, előadó szerint akkor sem merülhetnek fel nehézségek, mert a békeszerződések úgy intézkednek, hogy ily esetben az akták annak a félnek jussanak, amelyik a kérdéses terület nagyobb felét kapta, vagy pedig amelyiknek annak a hatóságnak -székhelye jutott, amelyik azokat kibocsátotta. Minthogy azonban a főbb közigazgatási hatóságok székhelyének földrajzi fekvése igen gyakran csak esetleges s a legtöbbször inkább periferikus, mint centrális, az első alap sokkal méltányosabb a felosztásra, mint a második. Az ilyen közös érdekű aktákat azonban az új birtokos a legliberálisabban tartozik szükség esetén a másik félnek hozzáférhetővé tenni. Tudományos tekintetben az fontos, hogy a szétosztásnál legelőször is egyezzenek meg az érdekelt felek egy terminus a quo-ban. A lényeges szempont az, hogy a kérdéses terület új szuverénje akadálytalanul folytathassa elődje közigazgatási munkáját; e célból tehát addig az időpontig visszamenőleg kell megkapnia az aktákat, amikor a fennálló jogi, társadalmi és közigazgatási kapcsolatok alapjai megvettettek. Ami azonban az úgynevezett történeti levéltárakat illeti, a régi fonds^ok épségben tartandók; a tudomány s a történelem nevében kerülni kell az illető állam vagy nemzet történeti levéltárainak — l'ancien patrimonium archivál — felosztását s azokat ott kell továbbra is őrizni, ahol a határváltozások előtt voltak. J. Paczkowskinak előadásához többen szóltak hozzá, folytatva ennek a kérdésnek azt a megbeszélését, amelyet az előző napokban tartott hasonló tárgyú előadás alkalmával kezdtek meg. JAN OpocENSKYnek, a prágai külügyminisztérium levéltárnokának, előadása volt ez, aki az Ausztria által Csehországnak visszaadott levéltárakat s az erre vonatkozó tárgyalásokat ismertette. (La remise des archives á la Tchecoslovaquie par VAutriche.) E levéltárak Csehország levéltáraiból Mária Terézia és II. József alatt kerültek