Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szittyay Dénes: A simancasi spanyol állami levéltár / 1–17. o.

A SIMANCASI SPANYOL ÁLLAMI LEVÉLTÁR részt, de viszont sokat adott a titkos tanácsra (consejo selecto) s tudjuk, hogy volt úgynevezett éjjeli tanácsa is, a „la junta de la noche". Mindamellett a tanácsok csak tanácsot adtak és éppenséggel nenr voltak irányító hatással a királyra. Annál befolyásosabb egyén volt s mintegy a király jobbkeze a „secretario de Estado", az államtitkár, aki a tanácsüléseken pontosan részt vett, vezette a királyi kancelláriát s lebonyolította a király bizalmas levelezését. Az államtanács tekintélyének emelkedése ós süllyedése párhuzamos volt az államhataloméval, de azért tévednénk, ha azt gondolnók, hogy Spanyolország gyöngülésével a királyi tanács is hanyatlott. Sőt ismeretes, mily nagy befolyása volt a spanyol diplomáciának az osztrák-magyar birodalom ügyeinek vezetésére a XVII. század második felében, noha sohasem érte el többé azt a nagy jelentőséget, mellyel életre hívóinak, V. Károlynak és II. Fülöpnek idejében bírt. Spanyolország politikailag államtanácsaiban élt, ez élet tevékenysége írásaiban van megrögzítve. Az államtanács elé került minden ügyet jegyzőkönyvbe foglaltak. A döntés egyedül a királyt illette; minthogy pedig ő az üléseken nem jelent meg, írásban kellett a véleményt vele közölni. Ezért e jegyzőkönyveknek, az úgynevezett consuliáknak sematikus, egybevágó, igen alázatos alakjuk van. Az első rész magában foglalta a röviden előadott tárgyat, a második a tanácsosok véleményét. A rövid állandó befejezés: „Felséged pedig királyi akarata szerint fog parancsolni." Ezután következett a tanácsosok sajátkezű aláírása. A király a consulta hátlapjára maga jegyezte fel elhatározását, a resoluciót, A consultáknak két faja volt: a consultas de officio, amelyek a diplomáciai és külpolitikai ügyekre terjedtek ki, míg a consultas de parte a személyi ügyekre vonatkoznak. A consulták közt megkülönböztethetni még a fogalmazványokat (las minutas) és a benyújtásra kész tisztázatokat (las originales). Sokszor igen fontos változatok láthatók az egy dologról szóló két consulta között, de mindenesetre gyakran jó útbaigazítást kapunk a tisztázat elkészültére, mert a fogalmazványok minden javítása, törlése, közbeszúrása, a tárgyalás alá kerülő hivatalos levelek, jelentések kivonata éles bepillantást enged az államtitkárok (secretarios de Estado) egyéni felfogására, pártatlanságára vagy elfogultságára. A simancasi levéltár becses és gyakran keresett kincsét képezik továbbá a spanyol királlyal jóviszonyban álló európai udvaroknál levő spanyol követek jelentései, melye-