Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: Kutatások a párisi levéltárakban / 69–97. o.

DR. HOLUB JÓZSEF hatósága alatt álló területre lép, lékeli tartóztatni; ezért pontos szemólyleírást ad róla. Említi a vajdának egy másik kiküldöttét is, aki a navarrai házzal házassági ügyben tárgyal („con madama Isabel de la bret"). Érdekes utódának, St. Mauria követnek 1546 február 16-ikán írt levele Francisco de los Covos-hoz: ... „Lon a cy devant adverti come en ceste court il y avoit vng ambassadeur de la vésve du feu vayvoda... quelle supplioit le-dict sieur roy de France en cas que le filz de le mourust que la Transilvania luy deust demeurer et quil deust conduire la dictplacte envers le Turcq et empescher que le ne vient aux mains du le roy des Romains et ainsy la declare de dict ambassadeur ä cardinal de Turnon et almiral de France estant aprés pour obtenir audience laquelle lon reboute la plus que lon peult voyre, luy a lon ja dict que le roy de Francia ne s'en veult empescher et qui s'en doige retourner, car lon ne vouloit icy emprandre chose qui füst pour nuyre au dicte Turcq." Elmondja azután, hogy ez a követ utcai verekedőket akarván szétválasztani, rosszul járt, „de sorté que luy fut prinse la barbe par vng dudit debat". A szolgája is beleavatkozott ekkor, s mivel csak latinul beszéltek, nem tudták megértetni magukat, s börtönbe vetették őket. Végre a követnek valamikép sikerült értesítenie Du Belay biborost, aki sietett őket kiszabadítani. Más kellemetlensége is akadt: ellopták egy értékes gyűrűjét, amely nem is került meg. A hosszú háború idejéből (1597—1606) Inigo de Mendoza velencei követ jelentései rendkívül gazdagok magyar vonatkozásokban. Alig van levele, amelyben török-magyar hadi eseményekről szó nem volna, és sokat foglalkozik az erdélyi dolgokkal is. Hírszolgálata nagyon jól meg volt . szervezve; Bécsből, Grácból, Pozsonyból, Kassáról, Esztergomból stb. kapta a híreket, s a konstantinápolyi hírek között is gyakran szerepelnek magyar érdekűek. Még a XVII. század húszas éveiből való jelentésekben olvasunk gyakran bennünket érdeklő eseményekről. Pl. 1625 július 4-ikén örömét fejezi ki IV. Fülöp Bethlen Gábornak a császárral kötött béke alkalmából. 1626 január 15-ikén a nádornak mond köszönetet Ferdinánd megválasztása körül tanúsított buzgóságáért, s az aranygyapját ígéri neki, amint üres hely lesz; ugyanezért az esztergomi érseknek 3000 arany óvdíjat rendel. Ugyanekkor* Bethlen Gábornak is ír: jókívánatait fejezi ki esküvője alkalmából, amelyen e levelének átadója fogja őt képviselni.—