Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: Kutatások a párisi levéltárakban / 69–97. o.

KUTATÁSOK A PÁRISI LEVÉLTÁRAKBAN 85 A terminus post quem-et a legfiatalabb irat kelte adná meg, ha szervesen összetartozó anyagról volna szó; de épp az említett rendezési elv folytán mindaz, ami a Négociations — és Turquie-re vonatkozott, a Monuments historiques-nak ezen IX. alcsoportjába osztatott, így a bécsi eredetű anyag legkésőbbi darabját kell megkeresnünk, hogy az időpont kérdésére feleletet kapjunk. A XVIII. századból az 1319. csoportban többek között 12 darab török és 4 darab arab. irat található az 1742— 1792 közti évekből. Mivel azonban ezeknek tartalmát nem ismerjük, legifjabb daraboknak III. Musztafának Ferenc császárhoz és a nagyvezérnek Colloredóhoz 1762-ben írt levelét vehetjük. * * * Mindjárt a legelső és egyik legkorábbi darabja e gyűjteménynek annak a salvus conductusnak fogalmazványa, amelyet Ferdinánd 1535 július 15-én Hayralim csausz részére állíttatott ki. A csausz már július 12-én Pesten volt s onnan írt Lascano Márton esztergomi kapitánynak, hogy értesítse, vájjon biztonságban mehet-e át a szultán levelével a császár területén. Fráter György támogatását is kérte, aki azonban, nem tudván neki ez irányban segítséget nyújtani, szintén Lascanót kérte meg, hogy gondoskodjék a csausz útjának biztonságáról. Lascano július 24-ikén jelenti a királynak, hogy a török követ hozzá megérkezett. Ugyanezen év augusztusában Manswr csausz ment a szultán levelével Ferdinándhoz; ekkor Pesthény Gergely járt közbe Lascanónál, hogy szerezzen neki salvus condue-*tust. A csausz — írja Pestről — „inde ad Strigonium per unam saykam ascenderit, ex Strigonio verő usque ad dictum dominum regem Romanorum etc. cum sex hominibus Turcis ascendere intendit". A kért salvus conduetust szeptember 14-én állíttatta ki Ferdinánd. A szultánok leveleiben természetesen igen sok szó esik a császári követekről. 1549 május 1-én Malvezzi megérkezéséről értesíti Szolimán Ferdinándot, 1570 július 20-án Barth. Hannewald titkár megérkezéséről olvasunk, 1571ben Minkowich Gáspárról, 1573-ban Rim Károlyról, aki ez utóbbit felváltotta, de Miksa óhajtására Ungnad is ott maradt vele pár hónapig. 1575-ben, amikor a szultán halála folytán szükségessé vált a béke megújítása, a szultán, mint a nagyvezér novemberben Miksának írta; „per specialem aulicum mutepharicam sive nobilem seu interpretem Maho-