Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: Kutatások a párisi levéltárakban / 69–97. o.

KUTATÁSOK A PÁRISI LEVÉLTÁRAKBAN 79 S mikor egy második mémoiret is kap („sur quelques pöins oubliés auxquels il satisfera à Andrinople"), ebben kötelességévé tette „de s'informer exactement si le prince de Transilvanie a eu quelqu' ordre de la Porte d'offrir à la Pologne sa médiation pour la paix et d'où vient qu'il n' a pas rendu response précise à l'instance à luy faitte de solliciter du grand visir son agrément au secours qu'on vouloit donner aux Hongrois". Több levelet váltott Béthune marquis-val, a lengyelországi követtel s a marseillei püspökkel a magyar ügyeket illetőleg. Igen érdekes az a levele Béthune-höz, amelyben az ő állítólagos aspirációit is érinti a magyar trónra:

1 „Si digne que vous soyez d'estre roy, il m'a fallu faire assurer la Porte que vous n'aviez aucune pensée sur le royaume d'Hongrie et que Sa Majesté, nostre maistre, n' en avoit arresté aucun projet, le resident d'Allemagne vous poublioit déjà couronné et à la teste des sujets qui vous avoient proclamé, pensant par cet artifice prouver que les secours par vous procurés à ceux qu'il nomme Rebels estoient fondez sur des intérêts qui seroient très nuisibles à l'empire ottoman et qu'ainsySa Hautesse devroit interdire tout, commerce au prince de Transilvanie avec vous et même ne point protéger les Hongrois." A portai lengyel residensnek egy ugyanezen (11.) kötetben olvasható jelentésében is szó van erről : „De domino marchione (=r Béthune marquis) innuit coram me quod se regulám in Ungaria vellet facere." 1678-ban megköttetett a lengyel-török (zuravnói) béke. Egyik pontja arról szólt, hogy a magyar királlyal legyenek jó barátságban : „et cum regibus Hungáriáé hue versus sineeritatem haben ti bus amicitiam exerceant". Az volt a kérdés, „quemnam intelligat supremus imperátor his verbis unius ex articulis felicium capitulationum". Nagy levelezés folyt erről, a török szöveget („magior krali olauralité dakhi chemali mouzafat uzré olup") magyarázgatták ; Maurocordato szerint ez az erdélyi fejedelemre, nem pedig a császárra értendő. (14. kötet, 1678 január—június). A 15. kötet Nointel követi működése utolsó ^esztendejének emlékeit foglalja magában : 1678 második feléből és 1679-ből. E kötetben azonban csak egy levelében találunk magyar vonatkozású hírt, az 1678 szeptember 23-iban : „ J'ay conté — írja — 300 escuts aux Hongrois et leur ay fait d'autres petits régals." 1 V. ö. Angyal D. : Thököly Imre. Tört. Életr. 1888. 90. 1.