Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei, 1531–49 / 126–149. o.

AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR NÁDASDY* LEVÉLTÁRÁNAK MAGYAR LEVELEL 1531-49. Nyelvünk régi emlékeinek megbecsülése messze időkbe nyúlik vissza, egész a XVIII. századba. A gondos szerzetesek és polihisztor tudósok azonban,ekkor még csak a költészet emlékeit gyűjtögették össze. Amint nemzeti állammá alakú-. lásunk folyamán egyre jobban erősödött az a felfogás, hogy az egységes állam kifejezőjének a magyar nyelvnek kell lennie, nyelvünk maradványai iránt is egyre szélesebb körökben terjedt el az érdeklődés. Egy-egy magyarul írott levélnek vagy hivatalos iratnak megtalálása nemcsak nagy és őszinte Örömet szerzett a kutatónak, hanem büszkeséggel töltötte el az intelligens olvasóközönséget is, amely „sivár jelenében" „a magyar nyelvnek egykor virágzó voltából" merített erőt a nemzeti eszme érvényesítéséért folytatott politikai küzdelmeihez. Még ez a nemes buzgalom és hazafias lelkesedés vezérli nyelvemlékeink első rendszeres kutatóját, Döbrentei Gábort, aki szerte az egész országban a legkülönbözőbb levéltárakból gyűjtögette nagy köteteinek anyagát. Kutatásának korhatárát 1600-ig terjesztette ki, s minden magyarázatnál jobban jellemzik á" XVI. sz.-i emlékek gyűjtésében maga elé tűzött célját saját szavai, amelyeket a Régi magyar nyelvemlékek II. kötetének címlapján mint vezető gondolatot jegyzett fel: „Vegyes tárgyú régi magyar iratok CCLXXVII. számmal. Időkör: 1600-ig. Mutatják a XVI. d. százszakban midőn írástudásra világiak is többen kapnak, miként eredezett életi közdolog írásban mind inkább magyarul, mint folytatá vagy kezdé sűrűbben kormányszéki, vármegyei, városi, haditisztség hivatalosan úgy vinni tárgyait. S e fejlekezett nemzetiség ,hiteles-helyeket' is nem mindig csak