Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: Kutatások a párisi levéltárakban / 69–97. o.

72 DR. HOLUB JÓZSEF Már Kont Ignác felhívta a figyelmet a külügyminisztérium levéltára magyar csoportjának ismertetése kapcsán a levéltár többi csoportjaira, elsősorban a Fonds Turquie-, Autriche- és Pologne-ra, amelyek igen gazdagok magyar vonatkozásokban. Leghelyesebbnek tartottam tehát, ha ezek közül választok ki egy csoportot s kutatom át; hogy választásom a Fonds Turquie-re esett, az természetes, tudva azt, hogy a Franciaország keleti politikájában időnként fontos szerepet játszó magyar ügyeket elsősorban a konstantinápolyi francia követek tartották szemmel, s igyekeztek azokat a francia politikának megfelelő irányban vezetni. Ami az egyéb gyűjteményeket illeti, az Archives Nationales-ban, e levéltár természetéből kifolyólag, jóval kevesebb a bennünket érdeklő anyag; Kont jegyzéke nyomán azonban a K. 1318. és 1319. jelzetű csoportokban olyan nagy és értékes, tisztán magyar anyagra találtam, amelyet érdemes volt darabról darabra részletes jegyzékbe foglalnom. Áz 1921. év végén újból alkalmam nyílt — bár most csak rövidebb időre —, hogy e kutatásaimat folytathassam. Ekkor azonban már kész tervvel utaztam ki. Szittyay Dénes S. J. ugyanis, aki ezen év derekán érkezett vissza hosszabb simancasi kutató útjáról, arra figyelmeztetett, hogy az általa ott átbúvárolt anyagból következtetve sok eredménnyel kecsegtetne a Napoleon által Siniancasból Parisba vitetett s ott maradt anyagnak — az ú. n. Simancasi levéltárnak (Archives de Simancas) — átkutatása is. Ez alkalommal tehát ezzel a levéltárral foglalkoztam az Archives Nationales-ban, s ugyanitt kiegészítettem, bővítettem a fentebb említett K. 1318- és 1319-ről első utam alkalmával készített lajstromomat. Ezen kutatásaim eredményét fogom a következőkben összefüggő ismertetés keretében bemutatni. I. A francia külügyminisztérium levéltára. A diplomáciai iratok összegyűjtésének gondolata Franciaországban Richelieuben fogamzott meg először, de még ezután is jó ideig fennmaradt az a régi gyakorlat, — amely különben általános volt (lásd pl. nálunk a nádori levéltárat) —, hogy azok az illető diplomata tulajdonában maradtak. A XVII. század közepe táján azonban már megalakul a Depót des minutes des Affaires étrangéres, amelyet eleinte különböző helyeken, 1763-tól 1796-ig pedig Versaillesben őriztek, majd ekkor Parisba vittek. Végleges