Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Csánki Dezső: Az Országos Levéltár beköltözött új palotájába / 364–365. o.
364 VEGYES KÖZLEMÉNYEK Az Országos Levéltár beköltözött új palotájába. Ez évi nyár folyamán, július, augusztus és szeptember hónapokban ment végbe ez az Országos Levéltár és bizonyára az egész levéltári ügy szempontjából nevezetes esemény, melyet ezúttal csak röviden, bejelenteni óhajtunk e folyóirat olvasóinak. A készülődések régóta húzódtak már. Az új palota, külsejét és belső falait tekintve, már 1918-ban meglehetősen készen állott, de majdnem azt mondhatnók, vesztünkre, mert 1917 óta majd az 1918 végén bekövetkezett összeomlás után oda nem tartozó lakók lepték el a díszes palotát, melynek hatalmas testéből ekkor az Országos Levéltárnak csupán egy földszinti kis raktárrész jutott. Ez a nem várt benépesítés az épületnek sok kárával s utóbb sok költségével járt. A kétharmad-részében levéltári raktárnak tervezett palota belsejét ideiglenes falakkal kisebb-nagyobb cellákra osztották fel, melyekbe hivatalokat sőt magánlakókat zsúfoltak be, akik nem törődve az ekkor a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott, de különben úgyszólván gazdátlan épület tudományos hivatásával és művészi kiképzésével, annak egész, akkor már meglevő, és mindenkép nagy értéket jelentő berendezését közel juttatták az enyészethez és szemétdombhoz tették hasonlóvá. Az ú. n. proletárdiktatúra bukása után nagy türelemmel, nehéz munkával' sőt erőfeszítésekkel kellett és lehetett csupán, ez állapotnak az oda nem tartozó elemek nagyrészének kitelepítésével és az épületnek az eredeti terv szerint legalább részben való helyreállításával s hivatásának megfelelő belső megépítésével lassankint véget vetni. Ez a munka még ma is folyik és előreláthatólag hosszú ideig el fog tartani. De annyit már elérhettünk, hogy az alagsor egy része, a földszint, I. emelet s a II. emelet raktári része — tehát az épületnek valamivel több mint a fele — birtokunkba jutott, s iratainknak nagyobb részökben szakszerű felállítására, kisebb részökben kazalszem felhalmozására és a hivatali személyzetnek legalább zsúfoltan való elhelyezésére alkalmassá vált. Maga a tény, hogy a bár belsejében még további kiépítésre és fejlesztésre váró épületben végre bennvagyunk, — nagy jelentőségű, mert ezt a további belső kiépítést és fejlesztést a birtokbanlótel állapotában remélhetőleg nagyobb sikerrel folytathatjuk. Hiszen volt oly idő, és éppen a vö-