Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Kossányi Béla: Victor Loewe: Das deutsche Archivwesen. Seine Geschichte und Organisation. Breslau, 1921. / 358–360. o.

ISMEBTETÉSEK 359 ves, kiegészítő részét. A levéltáraknak mint intézményeknek rendeltetésére vonatkozó eme felfogás a XIX. század elején a romanticizmus hatása alatt erős átalakuláson ment keresztül. A levéltárakat a nemzeti múlt megismerése kincsesbányájának kezdik tekinteni. Oly időben történik ez, amikor a közlevéltárak legnagyobb része a német birodalom belső szervezetében végbement változás következtében amúgyis elvesztette a közigazgatási gyakorlatban bírt eddigi jelentőségét. Victor Loewe a német levéltárügy részletesebb történetének fonalát a fentiekben ismertetett rövid történeti viszszapillantás után nagy általánosságban ennél az időszaknál veszi fel. Könyvében szines rajzát kapjuk annak a százados átalakulásnak, amelynek folyamán a német levéltárügy a XIX. század eleji állapotából jelenlegi szervezetébe emelkedett. Ez a fejlődés kezdetben lassú menetű volt. Az állami és egyéb közhatóságok képzelt érdekeik védelmében eleinte csak nehezen nyitották meg levéltáraikat a nyilvánosságnak, és a történetkutatás törekvései iránt, amely azok anyagát mind szélesebb keretekben kezdte érdeklődése körébe vonni, csak kevés megértést mutattak. Az Össznémet levéltárügy fejlődéstörténetének virágkora tulajdonképen az 1871 utáni évekre esik, amikor is a bekövetkezett belpolitikai változások végre lehetővé tették, hogy a külföldi fejlődéshez képest erősen visszamaradt németországi levéltárügyet egységes, kiváltkép tudományos célokat szolgáló szempontok szerint szervezzék meg. E bevezető fejezet után szerző geográfiai sorrendben és Összetartozás szerint tárgyalja a német állami, nagyobb városi és egyes fejedelmi családi levéltárak történetét. Ezek keretében vázlatosan, bő adatközléssel különösen ama törekvéseket ismerteti, amelyek eredményeként e levéltárak a XIX. század folyamán régi jellegük megváltozásával tudományos intézetekké épültek ki. Elsősorban a levéltárnok és nem a történetkutató érdeklődésétől vezetve, csak a ma is létező és megszervezett levéltárak történetére szorítkozik és ugyanazon oknál fogva a levéltárak anyagát is csak másodsorban, legfeljebb annak provenientiája szempontjából veszi figyelembe. Könyve ennélfogva a levéltári címkönyv igényeit nem elégítheti ki, aminthogy ezt a célt nem is akarja szolgálni. Igazi becse tudomány- és közigazgátástörténeti vonatkozásában van, amely téren Loewe úttörő és eddig nélkülözött munkát végzett. A mű végén a németausztriai országos és tartományi, illetve az anyaguk termé-