Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gyalókay Jenő: Báró Puchner Antal altábornagy jelentése az erdélyi állapotokról (1848. november 1.) / 334–341. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 335 Mindamellett eleinte a Bécsből és Budapestről kapott egymásnak ellentmondó parancsok se bírták rá arra, hogy határozottan Magyarország ellen forduljon. Ezt a lépést csak a törvényes kormány távozása után tette meg, s ettől fogva a független Magyarország ügyének egyik legszívósabb ellenlábasa lett. 1848 november 1-én írott, eddig kiadatlan jelentése több szempontból, főként pedig azért érdekes, mert a fennállott erőviszonyoknak merőben hamis megítélése tűnik ki belőle, s ez a körülmény aztán alapjában megrendítette Puchnernek a hadműveletek sikerébe vetett bizalmát. Pedig azt a túlságos aggodalmat, amelyet a jelentés elártil, semmi sem igazolta, sőt a két héttel későbbi események határozottan meg is cáfolták. Ugyanis az akkor szervezett, továbbá a cs. kir. székely határőrezredekből átalakult magyar csapatok jókora része, még 1849 nyarán is, csak felében-harmadában volt felszerelve,

3 s katonai fegyelme a lehető legsiralmasabb lábon állott; a szabadcsapatok és a nemzetőrség értéke pedig nullánál is kevesebb volt. Ezek csak arra voltak alkalmasak, hogy ha valahol baj támadt, a zavarodást és fejetlenséget fokozzák. 30.000 főnyi hasznavehető magyar» sereget még 1849 nyarán sem lehetett Erdélyben összeszedni, és inkább sokat, mint keveset mondok, ha azt állítom, hogy 1848 októberében talán 3000 komolyan számbavehető magyar harcost lehetett volna csatába vinni. Ügy, hogy ha Erdélyben, a törvényes magyar kormány lemondása idején, legalább egy keménymarkú, gyorsan határozó és éppen olyan gyorsan cselekvő cs. kir. tábornok van: ott egy hét alatt mindennek vége lett volna. Puchner alaptalan ijedelme tükröződik vissza a jelentésnek egy másik, szintén nagyon érdekes részében, amely az orosz beavatkozás lehetőségével foglalkozik. Más helyen würde es nicht möglich seyn, die Nachricht des wirklichen Ausbruches abzuwarten, weil dann zugleich hier eine derley im Voraus combinierte Schilderhebung die Anhänger Sr. Majestät unvorbereitet finden würde. Es müssen daher alle Massregeln jetzt schon, und das auf das Schleunigste getroffen werden, dies zwar umsomehr, als selbst der jetzige anarchische Zustand in Ungarn hinreichend die Trennung von der Monarchie darstellt, und keines jener Bedingnisse mehr besteht, unter welchen Se. Majestät die Nebenländer an Ungarn gewiesen hatten." (Puchner a hadügyminiszternek és a galíciai főhadparancsnokságnak: Nagyszeben, 1848 szeptember 15. U. o. Pasc. 2. irregestr.) 3 Különösen vonatkozik ez a 11. (székely) huszárezredre és a 15. (Mátyás) huszárezredre, amint azt más helyen számszerint is kimutattam. („Az erdélyi hadsereg az oroszok betörése idején." — Tört. Szemle: 1915. 71—114. L)