Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szentpétery Imre: IV. László király pecsétváltoztatásai / 310–320. o.

IV. LÁSZLÓ KIRÁLY PECSÉTVÁLTOZTATÁSAI 311 kifogás alá. Az adománynak ilyen utólagos hozzátételekkel való ismétlése a középkorban nem ritka; s hogy az újabb oklevél fogalmazásánál felhasználták a bemutatott előző oklevél szövegét, — szintén megfelel a középkori kancelláriai eljárásnak. Ellenben okvetetlenül megütközést kelt az ötödik oklevél, melyet Wenzel ugyancsak az eredetiből közölt okmánytárának XII. kötetében (231. 1.), 1278-i kelettel. Ez az oklevél is a Nyulak szigetét illető adományról szól, s egészben egyezik a másik négy oklevél szövegével. De amellett, hogy az amazokban szó szerint ismétlődő arengát egy mondattal megrövidíti, az 1278-ból való másik oklevélnek a johanniták és az esztergomi érsek érdekében szóló kitételeit elhagyja; ellenben a tartozékok felsorolásához azt a jelentős hozzátételt tartalmazza, hogy a király őt illető mindennemű jogát átengedi az apácáknak: et breviter guicquid iuris habemus vei habere potuissemus, aut etiam habere debuissemus in eadem, totum ex nunc libere damus etc. Hogy a johannitákat és az érseket védő megszorítás ebben az oklevélben nincs meg, azon még nem kellene fennakadnunk; de hogy az apácák javára szóló királyi jogátengedósről a későbbi (?) oklevelek hallgatnak, ez mindenesetre feltűnő körülmény. Minthogy azonban a Wenzelnél az 1278-ból való másik oklevélével teljesen egyezően közölt záradék ellen nem lehet kifogást emelni, tudtommal az oklevélnek sem keltét, sem hitelességét illetőleg nem merült fel eddigelé gyanú. Az oklevélnek az Országos Levéltárban őrzött eredetije (M. 0. D. L. 959. sz.) külsejének teljesen kifogástalan voltával csak móginkább megerősíti a hitelessége iránt való bizalmunkat. Annál nagyobb meglepetéssel kell azonban látnunk, hogy az eredeti oklevélből a Wenzelnél közölt keltezést záradék csaknem teljesen hiányzik, csupán a kezdő Datum szó és másfél sornyi üres hely után sexto van. A két szó közötti helyet töltötte ki Wenzel az uralkodási évnek vett sexto alapján az 1278-i oklevélből vett záradékkal, minden, erre vonatkozó megjegyzés nélkül. Megjegyzendő, hogy Wenzel ezt a tulajdonképen keltezetlen oklevelet azonosnak vette a Fejérnél (C. D. V. 2. 436., de magánál Wenzelnél is, IX. 206.) közölt 1278-i oklevéllel, azt mondván, hogy Fejér azt „nevezetes eltérésekkel" közölte. (Árp. új okmt. XII. 232.) Holott természetesen egészen más, önálló oklevéllel van dolgunk. Ha azután az oklevélen függő pecsétet nézzük figyelmesen, észrevesszük, hogy ez más pecsét, mint amelyet a leírásokból és közlésekből IV. László pecsétjeként ismerünk.