Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A tarcali királyi uradalmi és kincstári szőlő keletkezése / 248–277. o.

A TARCAU K1R. URAD, ÉS KINCSTÁRI SZÜLŐ KELETKEZÉSE 261 után Zemplén megye előbb említett szolgabírája és eskütje 1764-ben már 113.500 frtra beesülte.

82 A harmadik és utolsó feladat a cserére fel nem használt szőlők eladása volt. Ez is legnagyobbrészt már 1749-ben és 50-ben megtörtént, bár a becslés magas volta ugyanazokat a nehézségeket okozta az eladásoknál, mint a cseréknél. A nagyobb és becsesebb szőlőket gróf Csáky Antal, az adminisztráció elnöke, báró Klobusiczky Antal Zemplén vármegye főispáni adminisztrátora, gróf Sztáray Imre Ung vármegye főispánja és Kelcz Zsigmond kerületi táblai ülnök, a kevésbbó értékeseket pedig nagyrészt alacsony sorban élő emberek vásárolták meg.

83 A híres tokaji Hétszőlő,

84 melyre a Garay-család leányági leszármazói

85 és az ungvári jezsuita kollégium igényt tartottak,

80 az utóbbinak engedtetett át.

87 Két kisebb szőlő, névszerint a sárospataki Nagy cinege és a zsadányi Bialka 1754ben a trinitáriusok sárospataki rendházának ajándékoztatott.

88 E kettőre ugyanis vevő egyáltalában nem akadt, bár az adminisztráció a szőlőket akkor már, tekintet nélkül a becsárra, hitelbe is sürgősen eladta volna.

89 82 U. et C. 122/35. 83 V. ö. a III. táblát. 84 Az 1749. évi becslés szerint a HétszőlŐ területe 26.100 Q-öl, értéke pedig 24.000, Ül. 32.000 frt. (U. et C. 158/20.) 85 Dobai Dobay Károly, kiscsoltói Ragályi István, Töröss György és társai e szőlő megszerzése iránt az adminisztrációval hosszasan tárgyaltak. (N. R. A. 1427/46. — CS, Litt. cam. Poson. irreg. 1748 dec. 31, — 1749 jan. 26, — márc. 26.) Midőn az alkudozások már eredményre vezettek (CH, Litt. cam. Scep. 1749 márc. 10. — CS, R. i. et i 1749 okt. 7-ről Dobay levele), egy közbejött magyar kamarai leiratra a Hétszőlő a kincstár részére megtartatott (CS, Litt. cam. Poson. 1749 okt. 23.), kevéssel utóbb pedig a jezsuitáknak átengedtetett. Tíz esztendő múlva Dobay és társai az ungvári kollégiumot még perelték is e szőlőért. (Acta Jes. Coll. Ungvárién. 13/62.) 88 CH, Litt. cam. Scepus. 1748 márc. 4. 87 Acta Jes. Coll. Ungvárién. 10/16. - CS, Min. 1749 dec. 16. V. — dec. 18. R, — Litt. cam. Poson. irreg. 1750 febr. 20. — CH, Ben. res. 1750 febr. 5. — N. R. A. 1107/13. 88 N. R. A. 1428/22 (— CS, Lib. obiig, et contr. 1740—66. pag. 213.) és 24. 89 U. ott. — Az adminisztráció Szustrikhoz: „ . . . Grassalkovich . . . disposuisse, quo dominium nunc dictum a residuis adhuc nonnullis particularibus minoribus vineis liberetur, inque hunc finem . . . residuae . . . vineae, non attento pretio aestimationali, prout possunt, absque tarnen libertate quo citius, etiam ad creditum distrahantur . . . eidem per praesentes innuendum esse duxit regium istud camerale consilium, quatenus prae foribus jam existente cultivandarum vinearum tempore ac die etiam Sancti Gregorü, qua usurecepto in partibus submontanis mutationis possessionum termino approximante, istud etiam opus . . . aggredi . . ." (CS, Min. 1753 febr. 12. S.)