Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: Az Országos Levéltár felállítása / 6–24. o.

AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR FELÁLLÍTÁSA ' 23 stb. A fogalmazói szak emberei készítik a lajstromokat, á mutatókat, ők adnak véleményt és intézik el a beadványokat; a tisztán számok után való kikeresést, az iratok visszlatételét, csomagolását, az iktató és a kiadó kezelését, a -helyiségek rendbentartását stb. a kezelótiszt végzi. A különböző szakon levő tisztviselőknek más-más képzettségre van szükségük; a fogalmazói szakon levők jogi, történelmi és nyelvi tudásáról vizsgán lehetne meggyőződni, amint az Bécsben vagy Münchenben történik. A levéltár személyzete eszerint a következő tagokból állana: egy országos főlevéltárnokból, aki egyúttal az egyik levéltári osztály vezetője lenne, három osztályfőnökből, hét fogalmazóból, egy főtisztből, nyolc kezélőtisztből'és öt szolgából. A tisztviselőknek tisztességes fizetés mellett némi előnyöket és az állásukból való elmozdíthat atlanságot lehetne biztosítani. 4. Ami a törvényhatósági levéltárákat illeti, azoknak országos becsű irataikat kellőleg meg kell őrizniök; e célból szákemberek vezetésére van szükség. Fontos lenne, hogy az Országos Levéltár tisztában legyen a vidéki levéltárak anyagával; legcélszerűbb az lenne, ha az utóbbiak beszolgáltatnák a mohácsi vész előtti anyagukat az államlevéltárba, a későbbi iratokról pedig elenchusokat küldenének be ugyanoda. Ezek a javaslatok körülbelül kimerítik a rögtöni tennivalók körét; a főbb pontokra nézve jó lenne meghallgatni az ankét véleményét. A levéltár ügye' harmadfél év alatt a jóakaratú próbálkozásoktól a komoly, lehetőségekkel számoló szakemberhez méltó tervig haladt. Az új levéltárnokra kétségkívül nagy hatással voltak az ankét javaslatai; a szervezésre vonatkozó gondolatainál lépten-nyomon feltűnik a kölcsönzés a külföldi levéltárak szervezetéből, de hiszen itt újat kellett teremteni, nem már meglevőt átalakítani; nem voltak komoly hagyományok, amelyekkel számolni kellett volna, csak józan eklekticizmusra volt szükség, a hazai viszonyok tekintetbe vételére. ' " '' " ' ' Vi

'''•; Az Országos Levéltár Pauler koncepciójában lett teljes értékű tudományos állami intézménnyé. Az eddigi tervezetekben elsősorban mindig a tudományos cél és szükséglet volt az irányadó. Kétségtelen, hogy a történettudomány pozitivista felfogása a levéltári anyagnak még nagyobb megbecsülését eredményezte; a külföldön azonban e mellett a levéltárak a közigazgatási és közjogi kérdések megoldásában is fontos szervek lettek, értékük állami szempontból folyvást erriel-