Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Holub József: Fejérpataky László (1857–1923) / 223–225. o.

224 VEGYES KÖZLEMÉNYEK a levéltári anyaggal és munkával a legszorosabb kapcsolatban állanak; neve hazai levéltárügyünk történetében is jelentős eseményekkel van örökre egybekapcsolva. ; Pesti tanulmányai, után a modern diplomatika megteremtője, Sickel volt mestere a bécsi Institut für österreichische Geschichtsforschungban, ahonnan hazatérve, nagy buzgalommal fogott hozzá, mint magántanár és a Nemzeti Múzeum Könyvtárának tisztviselője, hogy hazai oklevéltanunk javára értékesítse alapos tanulmányai gyümölcseit. Ebben az időben indultak meg a Monumenta Vaticana hatalmas sorozatának előkészítő munkálatai, s ennek vezetői siettek megnyerni a módszeresen képzett kitűnő fiatal munkaerőt, aki a pannonhalmi alapítólevélről írt s más kisebb-nagyobb tanulmányaival bizonyságot tett már történetírói hivató ttságáról. Hivatali pályája is oly szerencsésen alakult, hogy nagyban elősegítette tanulmányait s tudományos működését. 1882-ben a Nemzeti Múzeum Könyvtárának kebelében az 1876 óta külön kezelt kéziratos anyag két csoportra osztatott: az egyik a magyar történelem közvetlen emlékeit, az okleveleket és aktákat foglalta magában — ez lett a „Levéltár" —, a másik pedig az egyéb kéziratos anyagot, ez lett a kézirattári osztály. A levéltári osztály, melynek első vezetője Fejérpataky László lett, az ő több mint egy évtizedes közvetlen vezetése, majd könyvtári igazgatósága alatt csodálatos gazdagságú gyűjteménnyé, a Nemzeti Múzeum egyik nagy büszkeségévé fejlődött. A törzsgyüjtemény hatalmas középkori ós újkori anyagával, címeres leveleivel, cóhleveleivel, 1848/49-es gyűjteményével rendkívül becses kincsesbányája történelmi emlékeinknek; méltóan egészíti ki ezt a családi levéltárak hatalmas csoportja, mely ma már több mint száz levéltárat foglal magában, s amelynek nagy tömegét az ő buzgósága, utánjárása ós ügyszeretete hozta össze. Nemcsak a jó kertész szerető gondosságával ápolta s gondozta e gyönyörű gyűjteményt, hanem a legnagyobb örömmel bocsátotta ennek kincseit a kutatók rendelkezésére, akiket széleskörű és alapos tudásával is mindig készségesen támogatott. S bár mint diplomatikus inkább a középkorral foglalkozott, minden korszak emlékei érdekelték, s lelkes öröm töltötte el, ha a gondjaira bízott gyűjteményt egy-egy értékesebb iratdarabbal gazdagíthatta, akár középkori oklevél, akár újkori volt az. Amikor a világháború kitört, a legelső napokban megindította a háborús emlékek gyűjtésének megszervezését, s annak munkálataival a levéltári osz-