Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - [m. a.]: Nagykúnsági Krónika, melyet részint régi írásokból, részint szájhagyomány alapján egybeszerkesztett: Szigethi Győrffy István. Karcag, 1922. / 212–213. o.

212 ISMERTETÉSEK dek deák (literátus) — ismét egy még meg nem oldott jelentésű terminus technikus — az országbíró jegyzője, nótáriusa (172. 1.). A szabolcsmegyei Gáva határjárásával egy Farkasakasztó nevű domb van (568. L), Szigetvár és Kaposvár között pedig egy nagy út, országút vezet, „que vocatur via imperatoris" (215. L). A tokaji szőlőkről is találunk megemlékezést (23. 1.). Primitív gazdasági viszonyainkra jellemző a következő adat: Neszelei Pálnak nyolc márkát kellett volna lefizetnie. A kitűzött napon nem pénzt hozott, hanem egy csikót vezetett magával. Ezt azonban az ellenfél nem akarta elfogadni, s a zalavári konvent megbízottja, valamint más emberek is csak 15 penzára és 2 márkára becsülték a felkínált ellenértéket (46. L). Amint futólagos ismertetésünkből is kitetszik, nagyon értékes forráskiadvánnyal gazdagodott történetirodalmunk. Egyedüli óhajunk csak az lehet, hogy az illusztris tudós szerkesztésében minél előbb további kötetek követhessék az előttünk fekvő hatalmas kötetet, —á— Nagykunsági Krónika, melyet részint régi írásokból, részint szájhagyomány alapján egybeszerkesztett: Szigethi Győrffy István. Karcag, 1922. Nyomtatta és kiadta: Nagy és Kertész könyvnyomdája. IV + 159. 1. Győrffy István történelmi-néprajzi tanulmányt írt, avégett kutatott a Nagykunság múltjának iratai között. A hajdani homoksivatagok ós a Sárrét nádasai könyvében benépesednek régen eltűnt foglalkozások képviselőivel, szilaj pásztorokkal, pákászokkal, csíkászokkal, rétes emberekkel, stb.; egy darab élet elevenedik meg tolla nyomán a XVII—

XIX. századból, kis emberek hétköznapi, nyomorult élete. Csak ritkán kap észbe az olvasó, hogy itt olyan adatokat talál — ha nem is a történelemkutatás szempontjából csoportosítva —, amelyek nyomán nagyfontosságú történelmi és műveltségtörténeti kérdésekre lehet megfelelni. A két első, inkább néprajzi természetű remek fejezeten kívül elég fölemlíteni „A futás", „A mi emigránsaink" című fejezeteket, hogy a munka fontossságával, ami új kutatási területek tekintetbe vételében nyilvánul meg elsősorban, tisztában legyünk. A Nagykunság történetének egy tragikus fejezetével, a több ízben megismétlődött tatár- és rác-dúlással kapcsolatban világosan látjuk, hogy miként telepedtek mindig új elemek a rettenetesen kipusztított törzsökös lakosság helyére;