Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - [-á-]: Anjoukori okmánytár. Szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. VII. kötet. Budapest, 1920. / 200–212. o.

210 ISMERTETÉSEK jesen a földesúr hatósága alá utalja. Ez a rendelkezés, amely a gazdagabb földesurak, mondhatnók: nagybirtokosok állandó törekvésének volt az eredménye, kimondja, hogy sem a jobbágy, sem a serviens nem állítható közvetlenül törvény elé, mivel ebből a földesúrnak anyagi kára lehet, hanem felettük — kivéve a lopás, rablás és gyilkosság eseteit — a földesúr ítél. Ha pedig a panaszos nincs megelégedve ezzel az ítélettel, akkor is csak a földesurat vagy tisztjét (officialisát) idézheti törvényszék elé (242. és 479. 1.). Nemcsak királyi rendelet volt ez, hanem a gyakorlatba is átment, amint azt Kont Miklós nádor az egyik megyei gyűlésen egy speciális eset alkalmával meg is állapítja: „quia libertás regni id requireret" (480. 1.). Ugyancsak társadalomtörténeti szempontból értékesíthető Nagysemjéni István panasza, amely szerint Lengyel László az őket közösen megillető birtokban lakó jobbágyoktól Szt. Mihály-napkor 80 forint collectát szedett, amiből társának semmit sem adott, viszont több jobbágy, nem bírván el a súlyos terheket, máshová költözött el (158. 1.). Csak két adatot tudunk feljegyezni levéltáraink szervezetére vonatkozólag. Az egyik a királyi levéltárról, a conservatorium regale-ről emlékezik meg, amelyből Vilmos egri prépost, királyi titkos kancellár (eomes capelle et secretarius cancellarius) a királyné parancsára kikeresi XII. Benedek pápa 1335-i bulláját és azt hiteles átiratban kiadja (475. 1.). A másik a hiteleshelyek működésére jellemző. Doby Lőrinc fia, István házát és szekrényeit rablók feltörvén, birtokaira vonatkozó okleveleit is elvitték. Ezen oklevelek par-jai szokás szerint (more consueto) a váradelőhegyi konvent levéltárában őriztettek. A király, Doby kérésére, a rendes szokástól eltérően, nem a konventet, hanem a váradi káptalant bízza meg, hogy a királyi emberrel menjen a konventhez, ott keresse ki a kérdéses oklevelet, azután vigye át saját levéltárába, s átiratban adja ki a félnek, amit a káptalan jelentése szerint, meg is tett (72. L). Jogéletünkre vonatkozólag, mondhatjuk, tömérdek oklevélt nyújt felvilágosítást. Nem szólunk itt a per menetének megállapításánál értékesíthető tanúságokról, hanem csak néhány érdekesebb, felötlőbb vonást óhajtunk kiemelni. Miklós országbíró egy ügyből kifolyólag szabályozza az ügyvédvalló levél kiállítását. Szemben az eddigi gyakorlattal, amidőn pl. három testvér egymást peres ügyeikben ügyvédjüknek vallották, bírótársaival egyetértésben elrendeli, hogy a hiteleshelyek és az igazságszolgáltató hatóságok csak