Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Holub József: École nationale des chartes. Livre du centenaire. (1821–1921.) Paris, 1921. / 195–200. o.

196 * ISMERTETÉSEK hót évtized óta tanúja munkájának; majd Durrieu gróf, a Sociétó elnöke beszélt, M. Prou, az École igazgatója pedig az intézet százéves történetét vázolta. Egy volt növendék a hősi halottak névsorát olvasta fel, utána H. Pirenne, a gandi egyetem rektora, a külföldi delegátusok üdvözletét tolmácsolta, végül Léon Bérard, közoktatásügyi miniszter, hangsúlyozva a múlt tanulmányozásának és megismerésének szükségességét, meghajtotta igen szép beszédben az elismerés zászlaját az École, mint a francia kultúra legnemesebb hagyományainak ápolója előtt. A miniszter beszéde után a köztársaság elnöke az ülést bezárta, s ezzel az ünnep véget ért.

1 E folyóirat olvasói előtt nem szükséges fölfedezni az École des chartes-ot, s hangsúlyozni jelentőségét; de nem lesz talán fölösleges, ha ez alkalmat felhasználjuk, hogy néhány sorban bemutassuk százéves történetét, s vázoljuk azt a nagyhatású munkát, amelyet az elmúlt száz év alatt végzett. A francia történetirodalom története a XVI. századtól kezdve a fényes nevek egész sorát mutatja fel, s ismeretes, hogy a Duchesne-ek, Dupuy-k, Baluse-ök, Du Cange-ok stb. mellett mily elévülhetetlen érdemeket szereztek a nagy szerzetesrendek tagjai a történetírás terén, legelsősorban pedig a bencés Congrógation de Saint-Maur, amelynek a Gallia christianát, a Histoires provinciales stb. hatalmas sorozatait köszönhetjük és — Mabillont, a diplomatika tudományának megalapítóját. Amikor azonban a francia forradalom szétszórta a szerzetesrendeket, megszakította azt a hatalmas munkát is, amelynek Saint-Germain-des-Prés volt a középpontja; s érdekes, hogy 1791-től, amikor a Diplomata első kötete megjelent, 1806-ig, a Recueil des historiens de la France XIV. kötetének megjelenéséig, egy történeti munka sem látott napvilágot. Az Institut feladata lett a császárság alatt, hogy a maurinusok félbemaradt munkáját folytassa, de vállalkozását nem kecsegtethette siker addig, míg nem tudott alkalmat teremteni az újabb nemzedéknek, hogy e munkára előkészülhessen. Amikor azonban Dacier főtitkár 1808. évi jelentésében erre a császár figyelmét felhívta, ő akkor már foglalkozott volt e kérdéssel, Champagny belügyminiszter egy elő1 Az ünnepség leírását s az ott elhangzott beszédeket külön füzetben adták közre: Centenaire de C École des chartes. 1821—1921. Compterendu de la journée du 22 févrie-r 1921. Paris, 1921. 109 pages.