Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: Az Országos Levéltár felállítása / 6–24. o.
16 DR. MISKOLCZY GYULA meretet, továbbá a történelmi és oklevéltani jártasságot. A személyzet állana egy főigazgatóból, két aligazgatóból, — kik közül az egyik a levéltárak felügyelőjének tisztét viselné — két levéltárnokból, hat levéltári tisztből, s a szükséghez képest néhány írnokból és díjnokból. A tisztviselőkre nézve ki kell mondani, hogy elmozdíthatlanok és csak fegyelmi úton bocsáthatók el, mivel a történetírással foglalkozó egyéneknek függetleneknek kell lenni ök. Nem lehet a történetírás feladata, hogy mai szemszögből ítélkezzék kialakulóban levő gondolatok helyessége felett. Mégis, összehasonlítva az ankét javaslatát az 1848-iki tervvel és Wenzel 1867-iki akadémiai beadványával, feltűnik, hogy a levéltár céljának meghatározásában, alkatrészei megállapításában a régebbi javaslatokkal szemben úgyszólván semmi haladást sem lehet tapasztalni. Ahol a régi eszmék bővülésével találkozunk, ott viszont nem látunk biztosítékot a megvalósíthatásr a. A levéltár berendezésének, az egyes levéltárak összeolvasztásának gondolata csak kellő szakismeret hiányával magyarázható; megvalósítása mindenesetre már az első lépésnél tönkretette volna az új levéltárat, lehetetlenné tett volna minden, bármi célból történő kutatást. Bár csaknem kizárólag szaktudósokból ült össze az ankét, javaslata mégis sokkal inkább elvont logikai művelet, mint a tudományos munka gyakorlati követelményeivel számot vető gondolkozás eredménye. Az ankét-javaslat hiányait felfedezték már egyidejűleg is. Török János országos főlevéltárnok 1873. május 11-én emlékiratot intézett a belügyminiszterhez, melyben rámutatott arra, hogy az államlevéltár alkatrészei közé felkeli venni a magyar királyi kúria régi levéltárát, a királyi kerületi táblák levéltárait, az abszolut-korszakbeli törvényszék iratait, valamint az ugyanezen korban működő politikai kormányhatóságok levéltárait; végül számítani kell a nyolc magyar minisztérium régibb irataiból származó gyarapodásra is. Töröknek, mint szakembernek nem volt nehéz a javaslat "legérzékenyebb pontját, a levéltár új, logikai rendezésének eszméjét megtámadni. Rámutatott arra, hogy az ezen esetben feltétlenül szükséges új kettős lajstromok elkészítése sok időbe kerülne, s addig a levéltár úgy a közigazgatási, mint a tudományos célokat szolgáló kutatások számára hasznavehetetlen lenne; míg jelenleg, a kormányzás tényleges ágazatain alapuló osztályokra osztva, az egyes levéltárak oly rendes és kimerítő lajstromokkal vannak ellátva, hogy azok szerint az iratokat mindig meg lehet találni.
