Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Főglein Antal: Zólyom vármegye levéltára / 150–164. o.
158 FŐGLEIN ANTAL nokok, szakmunkások, a multak emlékeinek gyűjtői akarnak lenni: a régi magyar bűn, a nemtörődömség, a vaskalaposság útját szegte minden igyekvésüknek. Most elveszett, mint annyi más, ez a levéltár is, s vele a magyar társadalomtörténet annyi még kiaknázatlan kincse és adata, amit pedig esetleg most felhasználhatnánk igazunk és kulturális fölényünk bebizonyítására. II. Mielőtt a levéltár jelenlegi anyagára áttérnék, meg kell emlékeznem Zimmermann F. („Ueber Archive in Ungarn". Megjelent az „Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde" 23. kötetében, 1891. Nagyszeben.) azon állításáról, hogy Zólyom vármegye levéltárában mohácsi vész előtti okiratok is vannak. Ez tévedés. A vármegye levéltárában ily okiratok nincsenek, mert ha lennének, Pesty és Cherven is megemlékeznének erről a Magyar Történelmi Társulat 1874. évi zólyomvármegyei kirándulása után megjelent közleményükben. Ez okiratok alatt Zimmermann csak azokat a privilegiális leveleket érthette, amelyeket a Zólyom vármegye területén levő szab. kir. bányavárosok s mezővárosok a XIII— XV. századi magyar királyoktól kaptak. E levelek azonban nem a vármegye levéltárában, hanem az illető városok, illetve ma nagyközségek levéltáraiban őriztetnek. Ilyeneket őriznek Besztercebányán, Zólyomban (17 királyi privilegiális levelet és néhány egyéb okiratot), továbbá Zólyomlipcsón, Pónikon, Dobronyán, Bábaszéken és Szászpelsőcön. Ez utóbbi három község közös levéltárában a mohácsi vész előtti okiratokon kívül számos XVI— XVIII. századbeli privilegiális levél is van. Ez okiratok után, épp Zimmermann adatai alapján, még ottlétem alkalmával a cseh kultuszminiszter kiküldöttje, a slovenskoi levéltárak országos felügyelője, első szemleútján érdeklődött is, s miután nem találta azokat a levéltárban, a zsupán jelentéstételt követelt a nagyközségektől. A jelentések — ez történt 1920 június havában — be is érkeztek. Ezek szerint a kérdéses okiratok ez időben a nagyközségek tulajdonában voltak. De ennek kapcsán azt is jelentették, hogy továbbra is ők akarják megőrizni, s nem hajlandók azokat beszolgáltatni . . . A. A vármegye levéltárának anyaga, úgy, ahogy azt e sorok írója, e levéltár utolsó magyar gondozója a cseh-szlovák hatóságnak átadta, — a régi, 1848. évi iratok eredeti jelzete szerint— a következő:
