A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.
III. 1919-1944.
lékben (okoztak. Ennek a helyzetnek természetes következménye: az igazgatás lassúsága, drágasága és az, hogy a közigazgatás nem alkalmazkodhatok eléggé az élet követelményeihez. Az aisófoku intézkedő hatóságokból a felelősségérzet kipusztulása szintén a túlzott centralisztíkus rendszer következménye. Ennek a rendszernek a következménye az, hogy a minisztériumok nagy létszámú tisztviselői kart kénytelenek alkalmazni ám ugyanakkor - miután túlnyomó részben konkrét ügyek intézésével foglalkoznak - nem tudják kellően érvényesíteni azokat a nagy átfogó szempontokat, amelyeknek a közigazgatásban mindenekelőtt érvényesülniük keO.» Ennek a túlhajtott centralizációnak azután meg is lett az eredménye, mert az a kimutatás, melyet a közigazgatás racionalizálásával megbízott kormánybiztos 1932-ben terjesztett a miniszterelnök elé, ijesztő képet nyújtott a közigazgatás centralizáltságáról: minden jelentéktelen ügy ezerszámra fut fel a minisztériumba, - fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem lehetőségére támaszkodva. A gazdasági válság és a dolgozó tömegek minden vonalon megmutatkozó elégedetlensége 1933-ban a kormányt a közigazgatás bonyolult menetének is némi reformáiásra kényszerítette. A korlátlan fellebbezés lehetőségét megszüntették : általánosságban kimondták, hogy * közigazgatási ügyben amennyiben a törvény kivételt nem tesz. csak egyíoku fellebbvitelnek van helye*. - Vármegyei vonatkozásban ez azt is jeleni^,, hogy az alispán másodfokon határoz mindazokban az ügyekben, melyekben nála alacsonyabb hatóság (főszolgabiró. megyei város polgármestere, községi képviselő testület, községi elöljáróság) határozott. Az illetékes miniszter dönt mindazokban az ügyekben, amelyekben első fokon a törvényhatósági központi szervek határoztak, A törvény a minisztériumok tehermentesítése érdekében lehetőség szerint igyekszik keresztül vinni azt az elvet, hogy önkormányzati szervtől csak önkormányzati szervhez lehessen fellebbvitellel fordulni A törvény azt is kimondja, hogy közigazgatási ügyben általában csak egy íoku fellebbvitelnek van helye, vagyis a főszolgabírótól megyei szervnél magasabb fórumhoz, általában nem lehet fellebbezni Jellemző, hogy e törvényt - alig néhány jelentéktelen paragrafusának kivételével -~~Soha nem tudták hatálybaléptetni. A dolgozók minden megmozdulásától rettegő kormányzat minden olyan lépés megtételétől félt. mely közvetlen beavatkozások lehetőségének csökkentésével Járt volna. A közigazgatás egyre Jobban elhatalmasodó bajain : nem utolsó sorban az igy egyre erősített centralizáció folytán roppant mértékben kifejlődő bürokrácián (ugyanúgy, mint 1904-ben is) csupán az ügyvitel egyszerűsítésével próbált segíteni. E téren azonban néhány többé-kevésbé Jelentéktelen részleteredménytől eltekintve nem tudott eredményt elérni. A törvényhatósági önkormányzat korlátozása a II. világháború idején A felszabadulás előtt a magyar törvényhatósági közigazgatás szervezetében az utolsó nagy és lényeges változást Magyarország 1938-1941 közötti területváltozásai okozták. Mivel ezek révén átmenetileg Bagyszámu nem magyar nemzetiségű lakosság került magyar állami kötelékbe, a kormány - ugyanúgy mint annak idején Tisza Kálmán kormánya - jobbnak látta, ha az ilyen területeken a törvényhatósági önkormányzatot még megnyirbált formában sem engedi érvényesülni Mint az 1942: 22, tc. miniszteri indokolása visszatekintve elmondja, üt «az önkormányzati közigazgatási állások betöltésére nézve az a különleges szabály érvényesült, hogy az egyebütt választás utján betöltendő önkormányzati tisztviselői állásokat kinevezéssel-kell betölteni*. Ezen intézkedések nyiltan reakciós Jellegét legalább az első években azzal igyekeztek palástolni, hogy e korlátozásokat csupán Ideiglenesnek nyilvánították, sőt a választások megtartására határidőket is kitűztek. 1939-től. tehát a háború kitörésének évétől azonban már országosan is hasonló lépések megtételére került sor. Az 1939-re esedékes törvényhatósági választásokat nem tűzték ki, hanem - megelégedve azzal, hogy a törvényhatósági bizottságoknak a zsidótörvény hatálya alá eső tagjait kizárták ~ 1939-ben a választást egyelőre 1 évre elhalasztották. Mint a miniszteri indokolás megállapítja ia törvényhozás ezzel az intézkedésével azt a jogállapotot kívánta fenntartani, hogy a vidéki törvényhatóságokban az ország egész területén ugyanabban az időpontban alakuljanak ujjá a törvényhatósági bizottságok. Ez viszont csak a választások elhalasztása utján volt elérhető.*
