A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

d) Minden év végén hivatalból megvizsgálja, hogy a legtöbb adót lizetők közül választott tagok valamelyikére nézve nem állott-e be a vagyoni képesítés elvesztése? Ez akkor következett be, ha vagyoni helyzete akként változik, hogy a legtöbb adót íizetök névjegyzékébe nem volna felvehető. (Jellemző, hogy 4 933-ban a nagy gazdasági válság után a bizottság jogkörének e része megszűnt,lehetővé válván, hogy valaki virilis jogait igy éveken át alap nélkül gyakorolhassa.) A választmány 8 tagból áll. Az összeférhetetlenségi bizottság, az összeférhetetlenségi bejelentések felett dönt, amelyeket az igazoló választmány készít elő tárgyalásra ; tagjainak száma 8. A központi választmány feladata az országgyűlési képviselő választók névjegyzékének elkészítése és évenkénti kiigazítása, valamint a képviselőválasztások előkészítése. Tagjainak száma a törvényhatóság lakosainak száma szerint 46, 24, 32. Megemlítendő végül a számonkérő szék: feladata változatlanul maradt: a tavaszi és őszi rendes közgyűlés előtt a főispán a számonkérő széken tétet magának jelentést a vármegyei tisztikar működéséről, hogy az arról felvett jegyzökönyvet a belügyminiszter és a közgyűlés elé terjessze. 8 tagja van. Egyes bizottságok tagjainak egy részét a közgyűlés, más részét a főispán választotta, illetve nevezte ki. A központi választmányt kivéve valamennyinek a főispán volt az elnöke. A közgyűlés mellé a tagságból szervezett különféle véleményező feladatkörű bizottságok továbbra is megmaradtak, - róluk a törvény semilyen vonatkozásban sem intézkedett. b) A törvényhatósági bizottság közgyűlésének hatáskörét a törvény mint láttuk erősen leszűkítette és csupán a törvényhatóság leglényegesebb politikai és anyagi ügyeinek intézésével kapcsolatos teendőkre szorította. Az 4886 óta eltelt 4 évtized alatt azonban még a megmaradt hatáskörök tartalma is megváltozott: ezért újból való áttekintésük véleményünk szerint indokolt. aa) A törvény rendelkezései szerint a törvényhatósági bizottság közgyűlése gyakorolja a politikai jogkört azaz gondoskodik az önkormányzati és állami közigazgatási feladatok ellátásáról, gyakorolja.a közigazgatási bírósági panaszjogot. A közgyűlésnek megvan a felírási joga is. itt kifejtett véleményének azonban gyakorlatilag - a kormány ellenkező álláspontja esetén - nem sok jelentősége van. A felirat szavának az 4886-os törvényben nyomatékot adó jogkörök: az országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges behajtásának és a meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállításának megtagadhatása u. i, (bár még az 4929. évi törvény is fenntartotta) gyakorlatban már nem sokat ért. A honvédelemről szóló 4939 : íi. tc. «t;. az újoncok évenkénti megajánlását megszűntette és igy a várraegye ellenállási joga ebben a vonatkozásban hatályát vesztette. A meg nem szavazott adók behajtására vonatkozó tilalom pedig eredetileg sem volt nagyjelentőségű alkotmány biztosíték, mert, mint pl. 490-5-7-ben is bebizonyult, a kormány az állami bevételek legnagyobb részéhez enélkül is hozzáfért és az államháztartás továbbviteléről ilyenkor is tudí?tt gondoskodni. A felírási jog ilyen körülmények között tehát már nem hatalmi eszköz a kormánnyal szemben a centralizáció megakadályozáséra, hanem ^ csupán lehetőség arra, hogy a vármegye a felsőbb hatóságok esetleg ellentétes rendelkezéseire a figyelmet felhívja,, ar.okat ősszehangoltassa s ezáltal is biztosítsa az állami akarat egységét,* Továbbra is a közgyűlés alkotja a törvényhatósági szabályrendeleteket Ez elméletben továbbra is igen széles jogkör maradt, valójában persze az országos Jogszabályalkotás további természetes fejlődésével a szabályrendelet alkotás lehetőségei meglehetősen csökkentek. Hogy a kormányzat a törvényhatósági bizottság számára milyen jeüegü ügyek szabályozását szánta, azt a tételes jogszabályok szerint kötelezőleg alkotandó szabályrendeletek tárgyainak íelsorjása elég világosan megmutatja. Ilyenek : a községi pénztári kezelés és számv itel megáUapitása, gyámhatósági bírságpénzek kezelése, gyámpénztár kezelése, engedélyhez kötött iparok gyakorlása, kéményseprői munkaterületek megállapítása, kéményseprési dijak megállapítása,, zsibárus üzletek gyakorlásának község meghatározott részére, iUetöleg utaira szorítása, faiskola és fásítás, ebtartás, gyep mesteri szolgálat díjazása, mezőőr lőfegyverfajtájának megállapítása, cselédlakások, gazda és gazdasági cseléd illetve munkás közötti jogviszony szabályozása. - Jórészük valóban kevéssé jelentős tárgy, másrészük Jelentős ugyan, de az országos jogszabályalkotás meUetl eltérő változa 38 * .