A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

elejétől kezdődőleg egyrészt a nyíltan fasiszta irányzat megerősödése, másrészt a közigazgatás szervezetében még fenntartani kívánt, formailag látszólag polgári demokratikus vonások (pl. az önkormányzat) közötti egyre élesebb ellentmondás folytán Jelentkeztek. A tőrvénynek e hiányossága világosan megmutatkozik akkor, mikor Magyarországon a 30-as évek végével egyre erősebben jelentkezik a nyíltan fasiszta irányzat: mint majd fejezetünk végén összefoglalva látni fogjuk, gyors egymásutánban fogja ekkor a kormányzat felszámolni a törvényhatósági önkormányzat valamennyi, még megmaradt látszatjogát is, hogy helyébe gyakorlatilag a teljesen centralizált, fasiszta közigazgatási szervezetet léptesse. A törvényhatóság osztá 1 y t arta Ima Az 1929:30. tc. a törvényhatósági választójogot változatlanul az országgyűlési kép viselő választási joghoz kötötte, melyet akkor az 1925:26. tc. határozott meg. E törvény jellegzetes terméke volt a Horthy-rendszer konszolidált korszakának : lényegében jóval korlátozottabb volt, mint a Tanácsköztársaság teverése utáni korszak választási törvényei, s az ezekből fenntartott látszatengedmények ellenére is más oldalakról már megfelelően biztosította magát A törvény általában szavazati jogot adott minden 24. évet betöltött és négy elemi elvégzését igazolt férfinek, valamint a 30. évet betöltött, s hat elemit végzett nőknek. Általános kellék volt a 10 éves magyar állampolgárság és a két éves egyhelyben lakás. A törvény ezenkívül személyére nézve biztosította a szavazati jogot mindannak, aki a szélesebb szavazati jogot adó 1918. évi választójogi törvény alapján szavazóképes volt A választók száma igy ugyan 1.140.000-re emelkedett, ami az összlakosság közel 33 % át jelentette, a törvény azonban megtalálta a módot, hogy az uralkodóosztály érdekei e kereteken belül se kerüljenek veszélybe. S hogy ez sikerült, erre jellemző az, a kétségtelenül igen elnagyolt statisztika is, amit a törvény miniszteri indokolása - mintegy megnyugtatásul az uralkodóosztály felé - a választók társadalmi összetételéről közölt Mig e statisztika szerint ugyanis az ország férfi lakosságának több mint fele a (munkássághoz* (a törvény e kifejezés alatt ugylátszik általában értette a fizikai munkából élőket, ideszámítva a legalább 5 holdon aluli kisbirtokosokat is) tartozik, addig a választók között e csoportnak csak 47 % szavazata van. Még feltűnőbb az arány a nők szempontjából : a t munkássághoz* tartozó nők szavazatainak száma az összes női szavazatoknak csak 35 %-a. A kormány a törvénybe emellett is számos ravasz kibúvót épített be. Igy nem volt választójoga annak, aki a választás előtt egy éven belül kózjótékonyságból. vagy közsegélyből élt. tehát többek között a munkanélkülieknek, ezzel szemben aki a forradalom következtében előállt károsodás következtében szorult közsegélyre, nem vesztette el választójogát Ugyanúgy nem volt választójoga azoknak, akiket részegség miatt elkövetett botrányokozás folytán 2 éven belül kétszer 5 koronánál nagyobb pénzbüntetésre Ítéltek - ami adminisztrativ eszközökkel nyújtott szinte korlátlan lehetőséget a szavazók számának csökkentésére. Mindezeket a törekvéseket végső fokon a törvény miniszteri indokolása igy fogalmazta meg: (Elmentünk addig a határig, amelyen tul már a demagógia leskelődik, hogy a hiszékeny, tudatlan, kiforratlan elemeket hangzatos jelszavakkal megtévessze és ezeket magához édesgetve, eképp nyert befolyását a szélsőséges felforgató irányzatok érdekében mindjobban erősítse, ilyen törekvéseknek mindenképpen útját kell államink. Mindenek előtt a polgári társadalom védelméről keü gondoskodni az egyoldalú osztályuralmi törekvésekkel szemben. Gondoskodnunk kell arról is. hogy megfelelő befolyást biztosítsunk azoknak a tényezőknek., amelyek hagyományuknál, hivatásuknál, képzettségüknél, világ fel fogásuknál és legfontosabb létérdekeiknél fogva a legalkalmasabbak arra, hogy a közéletben vezetőszerepet játsszanak.* Ezt a társadalmi bázist éppen a szegényebb rétegek felé az 1929 : 30. tc. még tovább szűkítette, azzal, hogy a törvényhatósági választójoghoz az országos képviselőválasztási joghoz szükséges 2 évi helybenlakás helyett a törvényhatóság területén a választást megelőző 6 évi helybenlakást követelt. A szavazás ~ hasonlóan az országgyűlési képviselőválasztáshoz - még mindig nyílt volt. Meg kell említeni, hogy az 1938:19. tc. még ezt is szűkítve módosította az országgyűlési képviselőválasztás! jog - s ezzel együtt a törvényhatósági választójog - alapját. £ törvény szerint vá35