A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

Bevezetés

4. A közigazgatásnak igy a törvényhatósági bizottságon át létrejött helyi szervei látják el azután az emiitett terület minden közigazgatási munkáját: eljárnak egyrészt olyan ügyekben, melyek természetükre nézve országos jellegűek ugyan, a megvalósításuk azonban helyi (pl. országos adónemnek behajtása), másrészt olyanokban, melyek természetükre, céljukra nézve is helyiek, mert csak az illető terület lakosságát érdeklik (pl. ármentesítés). A törvényhatóságot mint középfokúközigazgatási szervet ilyen működésében csakis az országos törvények és a központi kormányszervek rendeletei korlátozzák. Megjegyzendő itt azonban, hogy a törvényhatóságnak a földrajzi területére vonatkozó hatásköre már kezdetben sem volt teljes. A törvényhatóság területén ugyanis már a polgári kor kezdetén előfordultak olyan - többnyire szakjellegű •» közigazgatási feladatok, melyek érdemi intézését a vármegye vagy thj. város területén is a törvényhatóságtól független, közvetlenül a központi kormányszervektől függő, de koncentráltan szervezett középfokú szakhivatalok (a törvényhatóság szerveitől megkülönböztetem) ő a továbbiakban ezeket (állami szerveknek* fogjuk nevezni) látták el. (pl. adóügy, stb.)s a törvényhatósági szervek a maguk általános közigazgatási hatáskörében legfeljebb csak támogatták, segítették az ezzel kapcsolatos feladatok végrehajtását 5. A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás fejlődése szintén az önkormányzat egyre erősebb korlátozásának, a végrehajtó hatalom központosításának, a centralizációnak irányában halad. Nyomatékosan hangsúlyozandó ennek a centralizációnak egyszersmind bürokratikus volta is : a jelentéktelen ügyeknek is a legmagasabb közigazgatási szervekhez való továbbítása és a végleges döntés jogának ezek számára való fenntartása, ami az eljárást végtelenül lassúvá és bonyolulttá tette. - E fejlődést a kapitalizmus válságának kibontakozásán, mint általános okon kívül, hazai viszonylatban a különleges magyar viszonyok is néhány ponton gyorsitólag befolyásolták. Az 4867-4948 közötti korszakban ilyen gyorsító tényező a központi kormányhatalmat kezében tartó magyar nagyburzsoá és nagybirtokos osztálynak az osztrák nagyburzsoázíával és nagybirtokossággal való szoros összefőnódottsága. A kormány ennek következtében az ország gazdasági érdekeit nem kis mértékben rendelte alá az osztrák uralkodóosztályok érdekeinek. Ennek következtében a magyar birtokososztály egy része és a burzsoázia többsége - főleg a nagy monopóliumokon és kartelleken kívülálló középburzsoázia - egyre inkább hajlott a kiegyezés bizonyosfoku megváltoztatása felé. Nagyobb részt kívánt magának a hatalomból, felvetette az önálló vámterület, nemzeti hadsereg, magyar nemzeti bank követelését S mivel ezen ellenzéki hajlandóságúvá vált rétegek a törvényhatósági bizottságokban Jelentős számban lévén képviselve a helyi politikára nagy befolyással birtak, a kormány számára a törvényhatósági önkormányzatok korlátozása, erős centralizációjuk döntő fontosságú kérdés volt. Ugyancsak az első világháború előtti korszakban a centralizációt sietette a kormányzat nemzetiségi politikája is. A nemzetiségi területeken ekkor már jelentős nemzetiségi burzsoázia és értelmiség fejlődött ki. mely vagyoni helyzeténél fogva nagy szerepet játszott a törvényhatósági bizottságokban is. A kormány a helyi önkormányzatok ellen intézett támadását igy azzal, a soviniszta agitáció által befolyásolt tömegek előtt szimpatikus indokolással is alá tudta támasztani, hogy a nemzetiségi területeken a nemzetiségi többségű önkormányzati testületeknek az államegység fenntartására nézve veszélyessé váló törekvéseit csak a minél szorosabb centralizációval, az önkormányzatok korlátozásával lehet megakadályozni. Ugyanez volt a törekvés - a világháborús helyzet folytán sokkal szélesebb formában, de nyíltan éppen emiatt nem hangoztatva - az 4938 utáni esztendőkben is. Ezen tényezők az első világháborúval jórészt elveszítették jelentőségüket, de a két világháború közötti korszakban egy harmadik, az uralkodóosztály számára mindennél lényegesebb tényező lépett helyükre. Az első világháború végén a kapitalizmus világrendszere a Szovjetunió megalakulásával súlyos csapást szenvedett. Ugyanakkor a Magyar Tanácsköztársaság megmutatta az uralkodóosztálynak a dolgozó nép erejét és törekvéseit. Ezek mellett a két világháború közötti időben a feltartózhataüan gazdasági válság, a tömegek növekvő nyomora, - ezzel kapcsolatban a munkásmozgalom megerősödése - ezzel szemben viszont az uj imperialista világháborúra való felkészülés szükségessé tette az uralkodóosztály számára az államapparátus még további, egyre erősödő centralizációját. Ennek az útnak a végén, - mint azt látni fogjuk - világosan megmutatkoznak az uralko-