Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)
Kapiller Imre: Degré Alajos zalai levéltáros és levéltár-igazgató
Hivatala május 24-én járult hozzá ehhez.)15 Ekkor még valószínűleg egyikük sem gondolta, hogy négy évig (egészen 1962 augusztusáig) ez a kanapé lesz Degré Alajos „lakása”. Degré Zalaegerszegre érkezésekor (1958 májusában) a levéltár két, összesen 49 m2 alapterületű irodahelyiséggel rendelkezett, míg a 14 kisebb-nagyobb raktárhelyiség alapterülete összesen 430 m2 volt. A raktárban ekkor 2289 ifm-nyi iratot őriztek. 1945 óta az alap terület 50, a tárolt iratanyag 100 százalékkal nőtt, a háború után begyűjtött iratanyag azonban rendezeden, selejtezeden volt. (így például Nagykanizsa város polgári kori, 200 ifm terjedelmű levéltára, vág)' a mezőgazdasági és erdészeti hivatalok 150 ifm-nyi, és az Államépítészeti Hivatal 56 ifm-es iratanyaga.) A zsúfoltság olyan mértékűvé nőtt, hogy a feltétlenül szükséges iratátvételre sem volt lehetőség. Semmit sem tudtak átvenni a Zalaegerszegi Megyei és Járásbíróság, valamint a Sümegi Járásbíróság régi, értékes irataiból. A megyebeli iskolák közül csak két gimnázium (Kanizsa, Keszthely) legrégebbi iratai kerültek be, és 1956 nyara óta senki sem ellenőrizte a megye területén lévő „iratképző szerveket”. Sürgős feladatként várt Degré Alajosra a már átvett iratok rendezése, selejtezése és segédletek készítése, illetve a még kint lévő iratok felmérése.16 Degré nagy energiával vetette bele magát a munkába. Csupán 1959 első felében 25 munkanapot fordított arra, hogy az egész gyűjtőterületen a legkülönbözőbb jellegű irattermelőknél folytasson ellenőrzést. Eközben 37 zalai szervet látogatott meg; volt, ahova többször is kiutazott. Ezek az utak persze egyben azt a célt is szolgálták, hogy ismerkedjen a megyével. A levéltárban összevonta a különböző raktárakban szétszórtan fekvő, ám összetartozó fondokat, és elkezdte a térképtár katalogizálását. Munkanapjainak mintegy' felét az iratrendezés kötötte le. Bár távol került a tudományos élet formális központjaitól, és nyomasztották a levéltár sok időt igénylő, kevéssé látványos hivatali feladatai, tudományos céljairól és ambícióiról ekkor sem mondott le.17 Ez irányú terveit 1959 márciusában fogalmazta meg. Minthogy ez idő szerint ő volt a levéltár egyeden tudományos dolgozója, ezért az intézmény tudományos terve Degré Alajoséval volt azonos. Ekkor már több, kiadásra kész kéziratról is beszámolhatott, mindenekelőtt a „Feudális 15 ZML ZÁL ir. 134/1958. 1(1 ZML ZÁL ir. 473/1958. Beszámoló az 1958. évről. 17 ZML ZÁL ir. 563/1959. 56
