Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)
Béli Gábor: Degré Alajos és a régi gyámsági jog
kidolgozásához, a honi szokásjog által szabott keretek közti reformjához, ugyanúgy, mint a PrvlogusníI.15 A Hármaskönyv forrásaiként szóba jöhető munkák körül a múlt század elején bontakozott ki élesebb vita, amit Schiller Bódog 1907. december 14-én a Magyar Jogászegylet ülésén tartott előadása indított el. Schiller J. A. Tomaschek osztrák jogtudós Über eine in Österreich in der ersten Hälfte des XIV. Jahrhunderts geschreibene Summa legum incerti auctoris und ihr Quellen verhältnis gu dem Stadtrechte von Wiener-Neustadt und dem Werböcsyschen Tripartitum című, 1883-ban Bécsben kiadott művében kifejtett ama megállapításokat és azt a végkövetkeztetést támadta, hogy a Hármaskönyv szerzője munkájának elkészítése során az említett Summa legumot használta fel elsősorban. Schiller Tomaschekkel szembeni kritikáját azzal támasztotta alá, hogy a Tóparti tűmből kiemelte azokat a szövegrészeket, amelyek kapcsolatba hozhatók a Summával, és hozzájuk rendelte a Summa megfelelő elemeit. Ezzel az összevetéssel azt igyekezett bizonyítani, hogy' az egyezések, illetve hasonlóságok ellenére nem feltétlenül a Summa, illetve annak (úgynevezett bécsi, olmützi, és két pozsonyi: egy latin és egy német nyelvű) átiratainak egyike,16 hanem más források szolgáltak zsinórmértékül az operátum megszerkesztéséhez, és azt is megjelölte, hogy' a forrásszövegek alapján mely művek felhasználása jöhetett szóba: yrA Summával közös tételeknek, a Summára emlékeztetőfordulatoknak és kifejezéseknek legnagyobb része magukból a Corpus iuris civilis és a Corpus iuris canonici könyveiből való, név szerint [...] a Gratianus decretumából, ap Institutiókból, a Digestákból és a Gregoriana Collectióból. Annak, amit állítólag a Summából vett át, legnagyobb részét közvetlenül a forrásokból is vehette át Werbőczf’-17 Ezzel szemben Gábor Gyula elfogadta, és igazoltnak látta Tomascheknek ama álh'tását, hogy Werbőczy az „alapfogalmakat és általánosjogi tanokat”közvetlenül a Summából merítette.18 Gábor azonban Tomaschek mentegetésénél csak a Prológusra koncentrált, sőt, a Prológust, elemezve egészen addig ment el, hogy Werbőczy önálló szerzőségét is megkérdőjelezte, mondván, kellett legyen eg}' klerikus, 15 Degré Alajos: A magyar gyámsági jog 12. p. 16 Schiller Bódog: A Ilármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról. In: Magyar |ogászegyleti Értekezések 283. sz. Budapest, 1908. (Gábor Gyula és Timon Ákos felszólalásaival) 3-4., 65., 104. p., Illés József: Bevezetés a magyar jogtörténetbe. Források története. Budapest, 1930. 231. p. 17 Schiller Bódog 56. p. 18 Schiller Bódog 98. p. 33
