Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Béli Gábor: Degré Alajos és a régi gyámsági jog

kához minthogy azpk az unokaöccseik, voluntarium suscipientes tutelam sepedictorum Thome et Ywanka”, azaz „Tamás és Ivánka önkéntes gyámságát magukra vévén, és éppen úgy tulajdon sérelmüknek tekintvén, a fent mondott Tubolyt és Pétert és más ellenfeleiket a király úr előtt megperelték” J Ha jobban megvizsgáljuk a forrás tartalmát, arra a megállapításra juthatunk, hogy az árvák atyja várispán lehetett. Erre utal a comes curialis megölése, akit mintegy „megörököltek” a fiúk, akik emiatt — és a leírásból is következtethetően — atyjuk halála után megmaradtak annak jószágaiban, és azokban nem osztoztak senki más rokonnal, ahogyan atyjuk sem. Következésképpen nékik csak „osztozott” rokonaik maradtak, tehát olyanok, akik sem atyjukkal, sem velük nem éltek már vagyonközösségben, tehát csak olyan „osztozott” nagybátyjaik voltak, aki, vagy akiknek atyja, nagyatyja a gyermekek atyjával, netán nagyatyjával osztozkodtak valamikor. A rokonság azonban, ahogy ezt Degré is hangsúlyozta, annak ellenére, hogy megszűnt a nagycsaládi osztatlanság és vele együtt a közös birtoklás, továbbra is fenntartott bizonyos, az egykori osztatlanságból, a korábban fennállt communio juris et saguinisből következő vagyoni igényt, az osztozottak egymás javai iránti kölcsönös öröklési igényét. Ezt látszik alátámasztani az említett, 1214. évi egyezséglevél is, hiszen Kázmér ispán fiai, Péter és Konrád éppen úgy tulajdon sérelmüknek tekintették az unokaöccseik vagyonán esett súlyos károkat. Mindehhez hozzátesszük azt is, hogy az oldalági rokonok öröklési jogát, igényét már Szent István I. dekrétumának 26. fejezete (Az özvegyekről és árvákról) deklarálta: „ha pedig valaki gyermek nélkül marad özvegyen, és agt ígéri, hogy megmarad özvegységében újabb házasság nélkül, akarjuk, hogy legyen hatalma minden javai felett, és bármit akar azokkal tenni, megtehesse. Halála után azonban e javak száljának vissza férje rokonaira”,7 8 A kiskorú árva rokon vagyonának védelme érdekében való fellépés, ahogy ezt Degré a források alapján igazolta, a cselekvőképes rokon részéről eredendően jog volt. Erre enged következtetni a citált forrásban szereplő tutela voluntaria szerkezet is, minthogy ez azt akarta bizonyára kifejezésre juttatni, hogy a sérelmet szenvedett gyermekek nagybátyjai minden felhatalmazás nélkül, mint a gyermekek után öröklésre igényt tartók léptek fel, és mint ilyenek, a kiskorúak képviseletére is jogosultnak tekintették magukat. Az öröklésre jogosult rokon vagyoni érdekeire, pontosabban

7 Árpádkori új okmánytár. (Szerk. Wenzel Gusztáv) Bp., 1867. VI. köt. 370-371. p.

8 Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához I. (Szerk. Léderer Emma) Budapest, 1964. 22. p.

28