Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Mezey Barna: Degré Alajos, az egyetemi tanár

relmese az oktatásnak, nem tagadhatja, hogy a jogtörténet színvonalas előadásának alapfeltétele a tudományos munkásság. Már a magántanári képesítésért folyamodó bírósági titkár Degréről úgy fogalmazott hivatalos bírálója, Illés József, mint akiben a képzettség, a tudományos műveltség és a kiváló előadó tulajdonságai egyesültek. „Irodalmi működéséből kitűnik mindjogászi, dogmatikai, mind pedig történést,j, diplomatikai képzettsége”, legújabb dolgozata „már tisztán a gyakorlat jelkutatására van alapítva, és amelyben nem csak helyes sgisgtematikai érmékről, lehiggadt logikáról és világos előadói készségről tesz tanúbizonyságot, hanem komoly történeti kritikát alkalmazó jogtörténészként mutatkozik be.”n A kutatás fontossága mindvégig ott található hirdetett programjában. Hiszen, mint mondja, megismerni a jog valóságát csak úgy lehet, ha célunk „a kutatás, rendszeres irodalmi és levéltári búvárkodás, új igazságok és történeti törvényszerűségek megismerésére, egyel jogtörténeti ismeretanyagunk és tanítási módszerünk tökéletesítése” PLegyen szó akár hallgatóról, akár oktatóról. Az oktató az elmélyülés hiányában nem tudja megfelelőképpen (érdekesen és tartalmasán) átadni a matériát a hallgatójának; a hallgató pedig nem fogja megérteni a sekélyes, felületi összegzéseket, felsorolásokat, sőt, magukat a törvényszövegeket sem a szakmai mélységek megismerése nélkül.

Persze tisztában van azzal, hogy a hallgatóknak csak kicsiny hányada kíván élethivatásszerűen vagy akár csak kedvtelésként a jogtörténettel foglalkozni. Sőt, a jogtörténész-utánpótlás biztosításának nehézségeiről értekezve számot vetett azokkal az elvárásokkal, melyeket a tudománynak ez a speciális ága támaszt művelőivel szemben. Egyfelől a jogtudománynak egyetlen ágában sem szükséges az önálló kutatásokhoz akkora speciális előképzettség, mint a joghistória műveléséhez. Diplomatikai ismeretek, latin nyelvismereti jártasság, gondosan kimunkált kritikai szemlélet. Másfelől ezek, a nagy előkészületeket, éveken át tartó felkészülést kívánó önfeláldozó munka során megszerzett készségek a jogtörténeti kutatásokon kívül sehol máshol nem használhatók fel. „Ennek következménye aZ- hogy mióta egyetemi hallgató koromban foglalkozni kezdtem a jogtörténettel, több mint tucatnyi fiatalembert ismertem, aki elkegdte magátjogtörténésszé képezni, már első önálló kutatásig is eljutott, de agtán elment kenyeret keresni, lett a nemgeti bank kitűnő gagdasági jogásza, megbecsült büntetőjogász bíró, a MA V ügyészségének jól kereső tisztviselője... ”. 21 22

21 Viski Illés József egyetemi ny. r. tanár bíráló jelentése 1939. ELTE MÁT Kézirattár 5. p.

22 PTE AJK jkv. 1951. június 6. 5. napirendi pont.

16