Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Sümeghy Dezső (1882-1957)
Sümeghy Dezső (1882-1957) Ez év áprilisában elhunyt Sümeghy Dezső, Sopron vármegye nyugalmazott főlevéltárnoka, - a régi levéltáros nemzedék egy kiváló alakja szállt vele sírba. Pedagógus családból származott. 1882. január 6-án Apátfalván, Csanád megyében született. Középiskoláit Székesfehérvárott és Veszprémben, egyetemi tanulmányait pedig a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végezte. Egyetemi tanulmányai után a levéltár felé fordult érdeklődése: 1906-ban letette az országos levéltári szakvizsgát, majd 1907 szeptemberében Csanád megye főlevéltárnokává nevezték ki. Innen 1923-ban Sopron megye főlevéltárnoki székébe került: 16 évi Csanád megyei szolgálatának méltó folytatása volt az a 23 esztendő, amit Sopron megye főlevéltárnokaként töltött el a magyar levéltárügy szolgálatában. Mert Sümeghy Dezső már mint fiatal levéltáros sem korlátozta magát csupán a levéltárnak a közigazgatási munkával kapcsolatos, oly sok kortársát demoralizáló, lélektelen robotjára. Már mint Csanádi főlevéltárnok is - levéltárának mintaszerű kezelése és rendezése és Csanád megyei falvak és családok adatait szorgos munkával és pontossággal gyűjtögető munkája mellett - kötelességének érzi, hogy szavát hallassa a magyar levéltárügy országos nagy kérdéseiben is. A Levéltárosok Lapja 1914. évi folyamában továbbképzésről ír tanulmányt, megállapítva, hogy a levéltáros a munkájához szükséges tudnivalóit csak a legnagyobb nehézségek között sajátíthatja el, hiszen rendszeres képzésben és továbbképzésben nincsen része. Pedig igazi feladatuk „a reájuk bízott levéltárat mindenekelőtt rendezni, az azokban elrejtett történelmi fontossággal bíró adatokat felkutatni, napvilágra hozni, hogy az így feldolgozott adatokból, mint apró mozaikokból valamikor kialakulhasson hazánk történelmének legapróbb részletekig kidolgozott képe... minden vármegye levéltára egy olyan központ legyen, ahová egy-egy vármegyének történetére vonatkozó kutatások és érdeklődések szálai összefutnak”. Ennek a koncepciónak érvényesülését hosszú évekre látszott megakasztani az a csaknem reménytelen helyzet, mely a Sopron megye levéltárát 1923-ben átvevő Sümeghy Dezsőt fogadta. Az Ausztriához csatolás elől Eszterházára menekített, közben eredeti rendjét teljesen elvesztett, összeomlott levéltár többéves munkával véghezvitt, mintaszerű újjárendezése azonban alkalmat adott arra is, hogy Sümeghy Dezsőben megmutassa a rendszeraikotó régi nagy levéltárosok méltó utódját. Az általános alkalmazás igényével készült rendszer, melybe Sümeghy a vármegye levéltárát visszaállította, fényes tanújele alapos történeti előképzettségen és rendszeralkotó készségen nyugvó, kivételes levéltárosi egyéniségének. Világosan látja munkája célját. „A rendezési munkával kívánom a levéltárat alkalmassá tenni arra” - írja a rendezésről beszámoló cikkében 1933-ban - „hogy a közigazgatásnak hasznavehető támogatója legyen - s ezt tekinthetjük a levéltár eredeti rendeltetésének -, emellett azonban a levéltár betölthesse azt a szerepét is, amelyre tudományos gyűjtemény jellegénél fogva ugyancsak alkalmas és hivatott.”. S hogy a levéltár e hivatását a maga részéről igyekezett is betölteni, arról az 1928-ban megjelent „Sopron vármegye levéltárának oklevél gyűjteménye” c. kiadványa, mellett a helyi sajtóban közölt helytörténeti cikkei és ismertetései, különböző kulturális előadásai és a Levéltári Közleményekben megjelent beszámolói és kritikái tanúskodnak. De a soproni években ismét megszólal Sümeghy Dezső, a levéltárpolitikus is: olyan kérdésben indít országos mozgalmat, mely akkor a magyar levéltárügy egyik központi kérdése volt, melyben azonban véleményt nyilvánítani vármegyei levéltárnoknak - úgy látszott - a legkényesebb feladatok egyike. Sümeghy szorgalmazására ui. Sopron vármegye 334
