Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Dogscha Denise (1926-1956) - Dombay Mihály (1891-1955) - Dőry Ferenc (1875-1960)
másgyűjteményünket. Hazatérésünk után, az újonnan feltárt források alapján az 1848/49. évi magyarkanizsai események feldolgozásába kezdett. E munkájának befejezésére már nem kerülhetett sor. Mindenszentek ünnepe előtt néhány nappal távozott közülünk. Halálával nemcsak barátait, munkatársait, az egész magyar levéltáros társadalmat érte hatalmas veszteség, hanem a vajdasági magyarságot is, mert írásban, szóban és minden tettével annak felemelkedését kívánta szolgálni. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért kevés társadalmi elismerésben részesült: 1966-ban kapta meg Zenta község aranyérmét, 1998-ban pedig a Magyar Honismereti Szövetség emlékplakettjét. Megkezdett munkáját folytatjuk, emlékét megőrizzük. Fodor István LSZ, 1999. 2. sz. 75-76. p. Dogscha Denise (1926-1956) 1956. november hó 13-án a szombathelyi kórházban elhunyt Dogscha Denise levéltáros az Országos Levéltár dolgozója. Egyetemi tanulmányai befejeztével 1951-ben került az Országos Levéltár II. osztályára. Nagy tudományos ambíciókkal eltelve végezte munkáját, a nehézségekkel azonban gyenge idegzete nem tudott megbirkózni. 1954 óta majdnem megszakítatlanul kórházi ápolás, vagy orvosi kezelés alatt állt. Testileg is leromolva, könnyű áldozata lett a váratlanul rátört tüdőgyulladásnak. B. Lőrincz Zsuzsa LH, 1956. 4. sz. 197. p. Dombay Mihály (1891-1955) 1955. április 25-én hosszas szenvedés után 64 éves korában elhunyt Dombay Mihály levéltári munkaerő, a Szombathelyi Állami Levéltár dolgozója. A 11 gyermekes Vas megyei cselédember, majd gyári munkás fia már 12 éves korában kereső ember: téglát hord a kőművesek mellett. Néhány év múlva géplakatosságot tanul, s mint fiatal segéd a szociáldemokrata párt tagja lesz. Harcol a világháborúban s utána vöröskatonaként fegyverrel védi a Tanácsköztársaságot. A két világháború közötti korszak számára is sok éves hányattatást, nyomort, a munkanélküliség és bizonytalanság keserű hónapjait jelenti. 1951-ben már nem fiatal fejjel, mint raktárkezelő került a Szombathelyi Állami Levéltárba. Az ott eltöltött 4 év megmutatta, hogy ezen, a számára eddig ismeretlen szakterületen is jól megállta a helyét. Derekasan kivette részét a levéltár anyagának nagyméretű rendezési munkáiból, éppen úgy, mint a szerveknél végzett selejtezések ellenőrzéséből, iratok beszállításából vagy a levéltár állványzatának szükségessé vált átalakításaiból, új állványzatok készítéséből. Minden téren higgadt, megbízható, lelkiismeretes munkát végzett és példájával - és ha kellett szavával is - erre nevelte munkatársait is. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Vörös Károly LK, 1955. 377. p. Dőry Ferenc (1875-1960) Szekszárdon, Tolna megyében született 1875. november 26-án, a megye életében évszázadok óta nagy szerepet vivő földbirtokos családból. Középiskoláit elvégezve, a Budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott és jogi doktorátust szerzett, majd 1898 márciusában díjtalan gyakornokként az Országos Levéltár szolgálatába lépett. 89
