Berényiné Kovács Gyöngyi: A levelesládától a „leveles tárházig”. Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012) 43-67.
szöveg alatt aláírásával hitelesítette és így adta ki (extradata) azokat.3 A közgyűlések után mindaddig a helyszínen kellett maradnia, amíg a hozott határozatoknak megfelelően az iratok kiadását (expeditio) el nem végezte.4 Mindezek szabályszerű véghezvitelére esküt kellett tennie, innen ered elnevezése, a hiteles jegyző (juratus nótárius).5 A közgyűlési jegyzőkönyvek vezetése a későbbiekben is a megye kancelláriáját vezető főjegyző feladata maradt, munkáját azonban a 18-19. században már a legtöbb vármegyében aljegyzők segítették. Az ítélőszéken és a közgyűlésen hozott végzéseknek csak a fogalmazványát készítette el, a tisztázást ekkoriban már helyettese, az aljegyző vagy az alkalmazott írnok (scriba) végezte. Végül a főjegyző írta alá és pecsételte le a kész dokumentumot.6 Kötelezettségei közé tartozott, hogy a régebbi jegyzőkönyvek feljegyzései alapján a többi tisztségviselő feladatkörét meghatározza. így végeredményben azok ellenőrző felügyelőjévé is vált.7 Az állami szakigazgatás differenciálódásával a 18. század közepére a megye írásbeli feladatai megsokszorozódtak. A Helytartótanács 1762-től a vármegyei és uradalmi tömlöcökben tartott rabokról félévenként jelentést kért. 1787-től negyedévente kimutatást kellett benyújtani a megye területéről történt ki- és bevándorlásokról is. Emellett éves jelentés készült a megye egészségügyi helyzetéről, a költségvetésről, az adókivetésről és -behajtásról, illetve a számadásról. A főjegyző volt a felelős mindezen adminisztrációs feladatok végrehajtásáért. A jegyzőknél lévő, mind nagyobb tömegű irat elhelyezése, valamint a jegyzőkönyvek biztonságos őrizetének kérdése az ítélőszékről ítélőszékre szállítás és a jegyzői hivatal átadási problémái miatt merült fel.8 A Helytartótanács által 1752. április 28-án a főispánokhoz intézett szabályzat (instructio) volt a legkorábbi kísérlet a megyei levéltárügy átfogó rendezésére. Ennek ötödik pontja gyakorlatilag megismételte a fentebb idézett 1729. évi 25. tc-t.9 A főispánok kötelességévé tette a megyei levéltárak rendezését, az iratok lajstromozását, a jegyzőkönyvek letisztázását, továbbá indexekkel való ellátásuk ellenőrzését. Az utasítás szerint a jegyzőkönyveket össze kellett fűzni, és a gyűlések sorrendjében beírni az ügyeket, amelyeket a főjegyző szignált. Az utolsó oldalt az alispán aláírásával és pecsétjével kellett lezárni, illetve hitelesíteni.10 11 A főispánok azonban ezt követően sem fordítottak gondot a megyei ügykezelés ellenőrzésére." 1768. november 21-én a Helytartótanács jelentést kért a levéltárak állapotáról. Ezek után Mária Terézia 1769. január 30-án intézkedett a levéltárak rendezéséről és lajstromozásáról. Engedélyezte, hogy az említett feladatok ellátására a jegyzők mellé külön, e célból felesketett segéderőket vegyenek fel.12 A LEVELESLÁDÁTÓL A „LEVELES TÁRHÁZIG ”____________________________ 3 Föglein, 1936. 154-155. o. 4 Föglein, 1966. 33. o. 5 Föglein, 1936. 155. o. 6 Föglein, 1936. 162. o. 7 Föglein, 1936. 164. o. 8 Föglein, 1936. 162. o. 9 Kállay, 33. o. 10 Föglein, 1958. 86. o. 11 Degré, 101. o. 12 MOL C 42. 1769. No. 16. 44
